Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
A HAZAI POSZTÓIPAR 16. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL 809 és Varsánnyal együtt tekinthetjük tehát a csapómesterség egyik telephelyének a Körösök vidékén; ehhez tartozott korábban a Gyulához szintén közeleső Alabián is.9 8 4. Egy másik telephely kialakulását a gyulai uradalom másik mezővárosa: a megyének nevet adó Békés körzetében figyelhetjük meg. A Gyulától északnyugatra, a Fehér- és a Fekete-Körös akkori összefolyásánál fekvő Békés oppidum — ahol a Maróthiak annak idején kastélyt (és nem várat) építettek — nem bírt a Gyuláéhoz fogható hadászatijelentőséggel: az uradalom egyik gazdasági kerületének volt a főhelye, de számottevő fegyveres alakulatnak nem szolgált állomáshelyéül.99 így polgári lakossága — nem lévén kitéve olyan zsoldoskatonai térfoglalásnak, mint a gyulai100 — a török veszedelem szüntelenül fenyegető közelségében is10 1 jelentős számbeli gyarapodást érhetett el a század közepére. Az olyan számadatokat persze, hogy 1525-ben az uradalmi összeíró 109 cenzusfizető családfőt jegyzett fel Békésen,10 2 míg 1561-1563-ban már 515, vagy éppen 582 család élt a városban,10 3 csak annak figyelembe vételével lehet egymás mellé állítani, hogy az első adat csupán a telkesgazdákra vonatkozott, az utóbbiak viszont az ún. kereszténypénzt fizető zsellérekre (és más elemekre) is kiterjedtek. Am ha meggondoljuk, hogy a török foglalást követően, 1567-ben a defterbiztos is az utóbbiakhoz hasonló nagyságrendű: 551 dzsizje-adót fizető magyar családfőt vett itt nyilvántartásba,104 akkor ahhoz a következtetéshez kell eljutnunk, hogy Békés mezőváros az 1560-as évekre a polgári népesség száma tekintetében a (magyar-német, majd török) katonasággal megrakott Gyulát megelőzte, és 2000-2200 főre becsülhető lakosságával10 5 a gyulai uradalom, majd a gyulai szandzsák legnépesebb „civil" településévé lépett elő. S az maradt 1579-re is, bár akkor az összeíró már csak 456 adózó magyar családfőt vett számba a városban.106 Talán nem tévedünk, 98 Az alabiáni malomról tudjuk, hogy az 1520-as években posztókölyűt is működtetett: GyO 87, 98. A század közepén azonban a falu évekig üresen állott: a gyulai uradalom 1559. és 1560. évi urbáriuma omnino deserta-nak írta le, és malmát is a szomszédos Vesze községhez számította: GyO 290, 292; MU 790; vö. Karácsonyi П. 12, 337; Dávid 256. Az 1561 végi urbárium készítője ismét cenzusfizető jobbágyokat és molendinum super fluvium Crisum jegyzett fel Alabiánban: GyO 349. A török összeírok 1567-ben és 1579-ben pusztának találták, „ráják nélkül", de hozzátették: „kívülről művelik". Ez alkalmasint a malom üzemeltetésére is vonatkozott, mert az 1567-ben 2 kerék után 100, 1579-ben pedig már 4 kerék után 200 akcséval adózott: GySz 260-261. Hogy hajtott-e posztókallót valamelyik kerekével ekkoriban is, megállapítani nem tudjuk. 99 Karácsonyi П. 27-29; Csorba 30. 100 Hasonló jellegű, de jóval kisebb mértékű volt az a térvesztés, amelyet a békési polgárok a Temesvár eleste után ide menekült nemesek részéről szenvedtek el, akik „domos illic habent atque agros", de a város terheiben nem voltak hajlandóak részt venni: GyO 388. 101 Török részről Békést már 1557-ben fölvették a dzsizje-defterbe (vö. fentebb a 64. és 82. jegyzettel). 1563 pünkösd napján török csapatok rabolták ki a várost: Pesty Frigyes: Krassó vármegye története IV Oklevéltár. Bp., 1885. 83. 102 Lásd fentebb a 34. jegyzetet. 103 Karácsonyi II. 33; Bácskai 448. — Tekintetbe kell még vennünk, hogy Kerecsényi László „elég kemény" módszerekkel vette számba az adózó háztartásokat; lásd fentebb a 75-76. jegyzetet. 104 GySz 148-156. — Békésen 1567-ben az 551 dzsizje-fizető magyar családfő mellett 565 nőtlen felnőtt férfi családtagot írtak össze; vö. fentebb a 86. jegyzettel. 105 Vö. Csipes 16. 106 GySz 156-162. — 1579-ben 456 adózó családfőn kívül 430 nőtlen felnőtt férfi családtagot vettek nyilvántartásba Békés városában.
