Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
808 PACH ZSIGMOND PÁL és másokat — jegyzett fel Gyulán, de Csapókat nem említett.9 0 Am fölleljük őket az 1579-ben összeírtak között, méghozzá viszonylag jelentős számban: a Varga után (8 fő) a Szabó és a Csapó foglalkozásnevet viselték a városban a legtöbben: egyaránt 7-7 személy. Az utóbbiak közül öten: Csapó Ferenc, Máté, Balázs, Benedek és János dzsizje-fizető családfők voltak; ketten: Csapó Mihály és György (mint testvér, illetve fiú) nőtlen családtagok.91 Mindnyájan a Halász utcában laktak már ekkor, közel egymáshoz.9 2 Nyersposztójuk kallózására a Fehér-Körösön álló egyik helybeli malmot, vagy a Gyulával keletről határos Vári község malmát vehették igénybe. Az utóbbi látszik ekkoriban használatosabbnak. Az 1567. és 1579. évi defter készítője ugyanis a korábbról ismert két gyulai malom közül csak a kétkerekűről szólt, és nem tett említést éppen arról az ötkerekű „nagymalomról", amely kölyűvel volt ellátva, vagyis egyik kerekével nyersposztó sulykolására alkalmas kalapácsot mozgatott.9 3 Vári község malmáról viszont a török összeíró nemcsak azt jegyezte fel mindkét alkalommal, hogy korábban Kerecsényi László, most pedig Musztafa budai beglerbég rendelkezik felette, hanem azt sem mulasztotta el hozzátenni, hogy egyik kereke (1567-ben kettő, 1579-ben három közül) éppen ilyen kalapácsot működtetett.9 4 Ennek használatában a gyulai csapómesterek nyilván osztoztak a magában Váriban lakó szaktársaikkal, hiszen itt 1567-ben további 3, 1579-ben 4 Csapót írtak össze.9 5 S hozzájuk csatlakozhatott még a közeli Gyulavarsányban96 (Váritól délkeletre) lakó hasonnevű személy, akit 1567-ben mint Ambrus Csapót, 1579-ben mint Csapó Ambrust lajstromoztak (név és foglalkozás egyezésének ékes tanújeleként).9 7 Gyulát a szomszédos Várival 90 Talán az ostrom előtt vagy a vár feladásakor a csapómesterek is elhagyták Gyulát, és csak később költöztek vissza? Vö. a Váradon fogságra vetett gyulai mesteremberek esetével (1568): Karácson Imre: Török-magyar oklevéltár 1553-1789. Bp., 1914. 96. — Vagy az első török összeírásból való kimaradásuk a forrás hiányosságának, az összeírok következetlenségének tulajdonítható, amit Dávid tett szóvá többször (215, 222 stb.) a békéscsabai névjegyzékekkel kapcsolatbem? 91 Vö. fentebb a 86. jegyzettel. 92 GySz 53. 93 GySz 55; vö. fentebb a 39. jegyzettel. - A gyulai uradalom 1561 végi urbáriuma az ötkerekű gyulai „nagymalmot" négykövű malomnak (molendinum quatuor lapidum) nevezte: GyO 347 — nyilván azért, mert ötödik kereke, ha üzemben volt, nem malomkövet, hanem posztókölyűt mozgatott. 94 A gyulai uradalom 1560. évi (körüli) urbáriuma Várin molendinum trium rotarum-ot jegyzett fel: MU 789. Ezt török portyázok 1561-ben felégették: Karácsonyi П. 163; az 1561. év végén szerkesztett urbárium ezért csak ennyit mondott róla: „est hic molendinum": GyO 350. — A következő években a vári malmot helyreállították: két, majd három kerékre, amelyeknek egyike kalapácsot, vagyis posztókölyűt működtetett. A török összeíró 1567-ben így vette fel a defterbe: „Ház: 1, kerék kalapáccsal: 2, adója 100 [akcse]"; 1579-ben pedig így: „Ház: 1, kerék kalapáccsal: 3, adója 150 [akcse]": GySz 303. 95 A Vári községbeli Csapók közül 1567-ben Márton családfő volt, Ambrus és Lőrinc nevű fiai nőtlen családtagok. 1579-re Csapó Mártonnak még egy fia nőtt fel: Albert, Csapó Lőrinc pedig megházasodott: GySz 302. 96 Gyulavarsányban a török összeíró 1567-ben két malmot vett nyilvántartásba (az egyiket 3, a másikat 4 kerékkel; 150, illetve 200 akcse adóval), 1579-ben azonban már mindkettőt romosnak találta: GySz 291. 97 GySz 290-291. — Hasonló változatok: Kovács Tamás (1567), Tamás kovács (1579) — Eperjes faluban, Gyulától délnyugatra: GySz 204; István Varga (1567), Varga István (1579) — Egyházaskerék faluban, Simándtól délkeletre: GySz 308; vö. alantabb a 166. jegyzettel is. — A családnév és foglalkozás kapcsolatát illető hiperkritikus állásponttal szemben (lásd fentebb a 20. jegyzetet) hadd idézzünk még néhány olyan nevet a Gyula városi összeírásokból — mint Pajzsgyártó György, Szíjgyártó Sebestyén, Lakatgyártó Gáspár (1567), vagy Asztalgyártó Ferenc, Nyereggyártó Pál meg Szappanos Benedek (1579) —, amelyeknél vezetéknév és foglalkozás egyezéséhez aligha férhet kétség.
