Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
A HAZAI POSZTÓIPAR 16. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL 807 elkészült tahrir-deftereket Káldy-Nagy Gyula fordította le és tette közzé8 3 — becses adatokat nyújt az oszmán hatalom alá vetett megyék népességi-gazdasági viszonyairól, egyebek közt arról a változásról, amely éppen Gyula lakosságának számában és öszszetételében bekövetkezett. A korábbi királyi, magyar-német helyőrséget — amelynek nagy része, ha nem az ostrom, akkor a szerencsétlen elvonulás során odaveszett8 4 —jelentős számú török katonaság váltotta fel a várban és a városban, és folytatta azt, amit a végvárkori években a királyi helyőrség megkezdett: a térfoglalást a (hadicselekményekben is veszteségeket szenvedett) magyar polgári lakosság rovására. így állott elő az a helyzet, hogy míg évtizedekkel korábban, az 1520-as évek közepén az uradalmi összeíró vagy 350 cenzusfizető családfőt jegyzett fel Gyulán,8 5 addig 1567-ben a szandzsák-összeíró már csak 198, 1579-ben pedig csupán 152 dzsizje- (fejadó-) fizető magyar családfőt talált a városban.8 6 S a török betelepülés a legutóbbi tizenkét év alatt is folytatódott. 1567-ben 340 török (mohamedán) személyt írtak össze Gyulán; ők a várban meg három olyan városnegyedben — mahalléban — laktak, amelyeket még magyar nevükön, mint Nagy, Malomszeg és Sánta utcát említettek. 1579-re ezek az utcanevek eltűntek a defterből, és a különböző mohamedán dzsámik, és mecsete к (nagy- és kistemplomok) váltak annak a hat városnegyednek a névadójává, amelyet immár 402 összeírt török lakos foglalt el: nagy többségükben a helyőrséghez tartozó katonák,87 mellettük boltosok és kézművesek.8 8 A magyar népesség a város három utcájába szorult vissza: az Új, a Barát és a Halász utcába; a korábbról ismert többi utcát89 nyilván a törökök lakta mahalléк kebelezték be. Ez lehetett a Csapó utca sorsa is. És mi lett a gyulai csapómesterekkel, illetve Csapó nevezetű személyekkel? Az 1567. évi defter jónéhány foglalkozást jelentő nevű lakost — Szabót, Vargát, Mészárost A csanádi szandzsákot, amelyet szintén az ötvenes években létesítettek, ugyancsak újjászervezték: Velics-Kammerer II. 198-209; Karácsonyi I. 253-254. — Vö. a már 1543 óta fennállt szegedi szandzsák 1553-1554. évi fejadó-összeírásával, amelyből kivonatot közölt Reizner János-. Szeged története IV Oklevéltár. Szeged, 1900. 145-146. 83 Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása [= GySz], Békéscsaba, 1982. 84 Forgách 315; lstvánffy 292. 85 Lásd fentebb a 34. jegyzetet. 86 Gyulán 1567-ben a 198 dzsizje-adót fizető magyar családfő mellett 191 nőtlen felnőtt férfi családtagot, 1579-ben pedig 152 magyar családfő mellett 165 nőtlen családtagot is lajstromba vettek: GySz 44-47, 51-54. 87 GySz 41-44, 47-51. — Az összeírások alkalmával feltehetőleg csak azokat a török katonákat (és polgári személyeket) vették számba, akik külön házakban laktak: Káldy-Nagy: Bevezetés. 14, 19. — A gyulai helyőrség létszáma ennél lényegesen magasabb volt; az 1590. évi zsoldjegyzék szerint 709 főt tett ki: Velics-Kammerer I. 376-377. (Ez sem jelentette a teljes állományt.) 88 1567 és 1579 között növekedett a török iparosok száma is Gyulán, és szélesedett az általuk művelt szakmák köre. Az első időpontban 3 ácsot, 2-2 nyergest, mészárost és borbélyt, l-l aranyművest és lakatost, 1579-ben viszont már 2-2 ácsot, mészárost, kardkészítőt és kovácsot, l-l aranyművest, lakatost, nyergest, szűcsöt, szabót, gyertyaöntőt és borbélyt találunk a török lakosok sorában. A boltosok száma alig változott: 1567-ben 52, 1579-ben 54 török személy (köztük katonák is!) bérelt boltot a várban és a városban. Külön említést érdemel Hüszejn késes, Ibrahim szabó, Szülejmán selyemárus és Hurrem nyerges boltja (mindkét időpontban). — A török (mohamedán) és magyar lakosokon kívül 1579-ben „a martalócok városnegyedében" még 7 szláv etnikumu (rác), keresztény vallású családfőt írtak össze, ugyancsak 7 családtaggal: GySz 54. 89 A korábbi forrásokból ismert gyulai utcákra lásd fentebb a 71. jegyzetet. Az 1579. évi defterben emített Új utca nyilván azonos az Újfalu (tijfalusi) utcával: Karácsonyi II. 332; Scherer 87.
