Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
A HAZAI POSZTÓIPAR 16. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL 801 Fel-feltünedeztek — az eddigieknél valamelyest gyakrabban — a posztóművességre utaló családnevek is az egykorú helyi forrásanyagban. Ölyved községben — a Fehér-Körös jobb partján, Gyula és Békés között — Csapó (Chyapo) Péter nevű lakossal találkozunk 1525-ben;4 9 Békés mezővárosban az 1525-1528. évi cenzusjegyzékekben Csapó Ferencről és Csapó Jakabról,5 0 az 1553. évi kocsmáltatási számadásban Csapó Boldizsárról olvasunk.5 1 Ugyanez év őszén a Gyulától délnyugatra eső Szélhalom faluban (az itt élő jobbágyok a gyulai vár és malmok körüli teendőkre voltak kötelezve)5 2 azokról a károkról szerzünk tudomást, amelyeket Csapó Albert özvegye szenvedett el a várból kitört gyulai helyőrség fosztogató katonái részéről — számos sorstársával együtt, köztük a gyulai Bagd utcában lakó Vászonáros Gergellyel, a Bojtoiján utcai özvegy Takács Ferencnével és a Halász utcában lakos Nemezgyártó Mihállyal.5 3 Ekkoriban már több mint egy esztendeje kincstári kezelésben volt Gyula vára és uradalma. A kettős királyválasztást követő évek politikai fordulatainak közepette az ansbachi birtokára visszavonult Brandenburgi György már 1530-ban elvesztette;54 a János-párti Czibak Imre, majd Patócsi Miklós után a sokáig Izabella királynét támogató Patócsi Ferenc özvegye adta át végül 1552 májusában Ferdinándnak: ez időre már jóval nagyobb lett Gyula, mint végvár, stratégiai jelentősége az előző évi hadjáratát folytatni készülő törökkel szemben, semhogy magánfoldesúri kézen maradhatott volna.5 5 Míg Brandenburgi György idején a Gyula őrizetére tartott katonák létszáma rendszerint negyven körül járt, és csak kivételesen érte el a százat, addig 1552 decemberében már közel félezer zsoldos — lovas és darabont (puskás gyalogos) — állomásozott itt, s helyőrsége a királyi várkapitányok: Mágocsi Gáspár, Bornemisza Benedek, végül Kerecsényi László idején, ingadozásokkal ugyan, csaknem megduplázódott.56 Am a végvárak közös átka: a zsold elmaradása, a „fizetetlenség" Gyulát máris elérte; jórészben ez váltotta ki a várőrségnek azt az imént említett fosztogató portyázását is, amelynek kártételeit a kiküldött királyi biztosok 1553 őszén az egész uradalomra kiterjedően számba vették.57 Kárpótlásul Gyula lakosai—csupán a városéi — nem sokkal később folmentést kaptak a cenzusfizetés és majd' minden más kötelezettség alól.5 8 49 Jankovich B. Dénes: Középkori települések a mai Békéscsaba területén. In: Békéscsaba története I. Szerk. Jankovich B. Dénes, Erdmann Gyula. Békéscsaba, 1991. 197; vö. Karácsonyi II. 240; III. 34. — Békés vármegye nyugati szélén is feltűnt ekkor már a Csapó családnév. Az Ecser és Fábiánsebestyén község között 1523 őszén tartott határjárásban részt vett a szomszédos Szentlászló falu néhány lakosa is, köztük Csapó Máté, aki Harmincados Balázsnak volt a jobbágya: ВО I. 140-142. 50 Bácskai 434. 51 GyO 237. 52 GyO 89. 53 GyO 206, 218, 220, 223-224, 228, 230-231. 54 GyO 154, 157, 160; vö. Fógel (1917) 20-21; Iványi 62. 55 Karácsonyi I. 112-126. — Patócsi Ferencné 13 000 forint és a Kassa közelében levő Bodókő vára ellenében adta át Gyulát Ferdinánd király tábornokának: ВО I. 159-160; GyO 180-186. 56 GyO 102-103, 115, 121, 125, 147, 196, 246, 281, 314, 329, 378-380. 57 GyO 206-231. 58 I. Ferdinánd 1557 novemberében megerősítette Mátyás király 1476. és Corvin János 1492. évi oklevelét Gyula város kedvezményeiről: Illésy János: Községi kiváltságlevelek jegyzéke. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle V (1898) 228; GyO 275; vö. fentebb a 12. és 14. jegyzettel. — Más iratok
