Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
802 PACH ZSIGMOND PÁL A fölmentésnek az volt a formai következménye, hogy Gyula lakóit immár nem sorolták fel névszerint az urbáriumokban és dézsmajegyzékekben; így éppen az uradalmi központnak, a megye korábban legnépesebb településének nem maradt fenn olyan forrásanyaga az 1550-es évekből és az 1560-as évek elejéről, amely közelebbi tájékoztatást nyújtana egyrészt arról, hogy a növekvő számú helyőrség beszállásolása, a magyar és német zsoldoskatonák elhelyezése Gyulán milyen mértékben esett a polgári személyek lakhatásának és létszámának rovására, másrészt arról, hogy az utóbbiakon belül hogyan alakult ez időben az ipari foglalkozások, nevezetesen a csapómesterség szerepe, aránya. Be kell érnünk olyan általános utalásokkal, amilyet például a gyulai várkapitányságba és udvarbírói tisztségbe beiktatott Mágocsi Gáspár 1554 májusi instrukciójában olvashatunk. A kiküldött királyi biztos nemcsak arra hívta fel a várkapitányt, hogy katonái „a szegény gyulavárosiakat ne nyomják el súlyosan... és ne vessék ki saját házaikból (ne ex aedibuspropriis extrudant)",5 9 hanem — Corvin János hajdani kiváltságlevelének egyik pontjára emlékeztetően — azt is szóvá tette: „ tiltsa meg, hogy a szegény mesteremberektől, iparosoktól és kereskedőktől (a miseris mechanicis, artificibus et mercatoribus) bármit erőszakkal elvegyenek".60 Hogy viszont ezeket az instrukciókat a várkapitány maga sem vette a szívére, kitetszik abból a vizsgálatból, amelyet 1559-ben a távozó Mágocsi,6 1 majd a következő évben utóda, Bornemisza Benedek számadásáról és ténykedéséről folytattak le a Gyulára ismételten kiszálló királyi biztosok, hosszú sorát fedve fel a visszaéléseknek és zsarolásoknak. A Bornemisza elleni vizsgálat jegyzőkönyvében olyan tanúvallomásokra is akadunk, amelyek szerint apraefectus et capitaneus a rendelkezése alá eső, a gyulai uradalom határait jóval meghaladó területen — mondhatni, a török torkában — nemcsak pénzt, bort, terményeket és állatokat csikart ki erőhatalommal a lakosságtól, hanem egyes mezővárosokban és falvakban — Simándon, Mezőtúron, Tiszavarsányban, Csanádon, Királyságon — gyapjúköpönyeget ipenulá), szőnyeget (tapetum) és pokrócot (culcitra) is eltulajdonított: paraszti szövőművesek készítményeit.62 A Kiezeken túlmenő mentesítésekről tájékoztatnak. A gyulai uradalom 1559. áprilisi urbáriuma szerint: „Cives huius oppidi Giula ab omnibus censibus, taxis et datiis ordinariis et extraordinariis aliisque quibuscumlibet exactionibus ... exempti sunt": GyO 288. Az 1561 végi urbárium ismét közölte, hogy Gyula „exempta ab omnibus solutionibus atque oneribus, excepta lignorum vectura et vinorum attractione et collocatione": GyO 347. (Az utóbbiaktól: a fa- és borhordástól is szabadulni akartak a gyulaiak, de hiába: GyO 287.) A hat alsó-magyarországi vármegye 1560. és 1564. évi adólajstroma az állami adó alól való mentességüket is megállapította: „Giula oppidum exemptum est per Sacram Maiestatem Regiam": GyO 327, 401. 59 Az instrukció így folytatódik: „ne oppidum hoc fere iam devastatum a veris incolis deseratur": GyO 246. — Amíg ugyanis a gyulai belső vár körüli erődítések, főként az un. huszárvár a hatvanas évek közepére meg nem épült, a huszárok jórészt a városba telepedtek (hasonlóan az ott állomásozó „mezei hadakhoz") — az igazi lakosok, vagyis a polgári személyek rovására: Karácsonyi I. 129; Scherer 165, 180, 189; Csorba Csaba: Vég-Gyula várának históriája. Bp., 1985. 126-128. 60 GyO 246; vö. fentebb a 14. jegyzettel. 61 Mágocsi „ott volt Gyulán az 1556-tól 1559-ig tartó nagy fizetetlenség idején, s mégis meggazdagodott úgy, hogy 1559. március elején, midőn átadja a várat, a király biztosai őtőle kérnek és vesznek kölcsön 3000 forintot a gyulai őrség némi lecsillapítása végett... Később mint Magyarország egyik leggazdagabb embere halt meg": Karácsonyi I. 155; vö. Acsády Ignác: Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt. Bp., 1888. 106; GyO 303, 308-312, 382; Borovszky Samu: Csongrád vármegye története 1715-ig. II. Bp., 1897. 340-343. 62 A Bornemisza Benedek elleni vizsgálat jegyzőkönyvének (1560. augusztus) kivonata: GyO 318-326. — Oppidum Túr (321): unum tapetum valens flor. 5; Tiszavarsány (321): culcitram unam
