Századok – 1998
Tanulmányok - Berta Péter: A túlélők teendői. (A posztmortális szolgálatok rendje későközépkori városaink vallásos közösségeiben) IV/765
782 BERTA PÉTER vényes formák mellett megtett végrendeletet a tanúk legalább egy hónapon belül a tanács elé terjesztik, mely azt meghallgatja, jóváhagyja és örök emlékezetül a városi könyvbe íratja be".9 2 A végrendelkezés folyamán jelen lévő egyházi személyek közreműködésére, szakrális támogatására való fokozott ráutaltság esetenként visszaélésekre is alkalmat szolgáltathatott. A budavári ferencesek Rómába küldött követe XI. Gergely pápa előtt azt sérelmezte, hogy „...vannak olyan plébánosok, akik a franciskánusok egyházában temetkezni óhajtók holttestét erővel a plébániaegyházba vitetik és addig tartják ott, amíg a misemondás ideje elmúlik és így a ferencrendűek a mise alatt szokásos ajándékoktól elesnek. Vannak, akik a betegeknek csak oly feltétel alatt szolgáltatják ki a halotti szentségeket, ha a plébániaegyházakban temetkeznek."9 3 Gergely selmeci plébános a 16. század elején viszont azért fordul jogorvoslatért az esztergomi érsekhez, mert a „...selmeci domonkosok (...) engedély kérése nélkül gyóntattak, haldoklókat arra beszéltek rá, hogy templomukban temettessék el magukat és javaikból rájuk testáljanak...".9 4 A városi plébániák egyházi gondviselői és a különféle szerzetesrendek között — a temetés, a halotti szertartások alkalmával lélekváltságként felajánlandó mortuarium (gyertya, értéktárgy, földterület stb.) megszerzése miatt — kialakult gazdasági érdekellentét gyakran vezetett nézeteltérésekhez, peres eljáráshoz. A plébániák és kolostorok rivalizálásáról, viszályairól számos adat maradt fenn.9 5 A hátramaradt céhesek özvegyeinek egzisztenciájáról a céhek egyes — kisebb eltérésektől eltekintve általánosnak mondható — szabályai is gondoskodnak. Ha az özvegy férje mesterségét folytatni kívánja, erre mindaddig alkalma nyílik, amíg ismét frigyre nem lép, s ilyenkor esetenként a legtehetségesebb legényt is mellé adják. Ha mesterségbeli személlyel köt házasságot, férje kedvezményekkel válhat a céh teljes jogú tagjává (a lőcsei posztóverők rendelkezései szerint „...ha mester fia a kézművességen kívülről házasodik, vagy valaki mester leányát venné el, vagy a kézművességnek egyik özvegyét, azok fél céhjogot nyerjenek..."),96 ugyanezek az előnyök illetik meg az elhunyt mester fiát és leányát is, ha a céhen kívüliek közül választ házastársat magának.9 7 A kolozsvári szekérkészítők 1515. évi szabályzata szerint „ha mester fia, atyja halála után fél kereket meg tud készíteni, az a további tanulási időt kitartani nem köteles".9 8 A céhek részvétele a végtisztesség megadásában, a mesterek családtagjait érintő kedvező rendelkezései tehát ugyanúgy hozzájárulhattak a keservesek létbiztonságának megteremtéséhez vagy a gyász enyhítéséhez, mint a pártfogók, tekintélyes egzekutorok kijelölése, vagy az elhalt adósainak számontartása, vagyonának megfontolt felosztása. 92 Házi 1939: 336. 93 Fehér 1933: 40. 94 Harsányi 1938: 320. 95 Lásd például Solymosi 1987: 557-559. 96 Hajnóczy é. п.: 13. Lásd még a német-lipcsei vargák 1471-ben kelt szabályzatát (Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1902, 33.). Vo. az esztergomi vargák 1473. évi céhlevelével (Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1906, 72.) vagy Ferber Mihály. A pozsonyi céhek története а XVI. században című munkájának (1912) 55. oldalával, a nagybányai szűcscéh 1480-ban megerősített céhszabályzatának e tárgyú rendeleteivel (Szádeczky 1889: 682.) stb. 97 Az iparosok özvegyeinek helyzetével kapcsolatban lásd még Szende 1995: 72-77. Vö. mindezt Péter 1989: 563-606., ill. Hunyadi 1983: 446-457. tanulmányának ide vonatkozó részleteivel. 98 Idézi Tahy 1996: 275
