Századok – 1998

Történeti irodalom - Tilkovszky Loránt: Német nemzetiség – magyar hazafiság. Tanulmányok a magyarországi németség történetéből (Ism.: Tokody Gyula) III/757

758 TÖRTÉNETI IRODALOM 758 gyarország két világháború közötti politikatörténete. Ennek keretében vett részt nemzedéke két nagy tudományos vállalkozásában, a Magyarország története 8. kötetének megírásában és szerkesztésében, valamint a Magyar Tudományos Akadémia 150 éves történetének a feldolgozásában. E munkálatokkal párhuzamosan jelentek meg azok az érdeklődést és szenvedélyes vitákat egyaránt kiváltó munkái, amelyek a revízió és a nemzetiségpolitika összefüggéseivel, a magyarországi szlovákok történetével, különösen pedig Bajcsy-Zsilinszky Endre és Teleki Pál politikai nézeteivel, tevékenységével, történelmi szerepével foglalkoznak. Ám az a témakör, amelynek kutatása — miként Tilkovszky maga is megjegyzi — „hovatovább egész életét betölti" (20. o.), végül is a 20. századi nemzetiségi kérdés, közelebbről a magyarországi németség két világháború közötti története lett. Ez a magyarázata annak, hogy a szóbanforgó tanulmánygyűjteménybe csak olyan írások kerültek, amelyek ennek a témakörnek az eredményeit összegzik. De nem korábban megjelent tanulmányok részbeni újraközléséről van szó — amint az tanulmánygyűjteményekben általában szokásos —, hanem az egész témakör 15 fejezetbe sűrítéséről. A szerző minden fejezetben önálló résztémát dolgozott fel, amelyek a könyv Függelékében található könyvekre, kismonográfiákra és tanulmányokra épülnek. (Jegyzetapparátus ezért nem készült a fejezetekhez.) Kronológiai és tartalmi szempontból a könyv három nagyobb részre osztható. A bevezető fejezet a történelmi előzményeket tekinti át 1918-ig bezáróan, s ezt öt fejezetben azoknak a változásoknak az összefoglaló ismertetése követi, amelyek — hozzávetőleg a második világháború kitöréséig — a magyarországi németség történelmében következtek be. A hazánkkal szomszédos államok német kisebbségeinek rövid bemutatása után megismerkedhetünk egyfelől a magyar-német együttműködést szorgalmazó Bleyer Jakab és a náci beállítottságú Bäsch Ferenc, valamint az általuk képviselt két ellentétes szellemű szervezet (Ungarländisch-Deutscher Volksbildungsverein, illetve Volksbund der Deutschen in Ungarn) politikai tevékenységével, másfelől a magyarországi hivatalos és egyházi nemzetiségpolitika ellentmondásos nézeteivel és gyakorlatával. A következő részt tárgyaló négy fejezet a második világháború időszakát tárgyalja, átfogó képet nyújt a náci Németország agresszív törekvéseiről és a magyar nemzetiségpolitikában bekövetkezett súlyos torzulásokról, központban azonban természetesen a legfontosabb események állnak: a toborzások és az 1944. évi kényszersorozás a Waffen-SS-be, a magyarországi németek közötti aktív és passzív ellenállás a náci törekvésekkel szemben és a Kárpát-medencei németek kimentésére irányuló SS-akció a szovjet csapatok közeledtével. A könyv harmadik része — ugyancsak négy tanulmányban — a világháború drámai következményeivel, magyarországi németek szovjet munkatáborokba hurcolásával, főleg pedig erőszakos kitelepítésükkel, s a korabeli magyar politikai irányzatok ezzel kapcsolatos álláspontjaival foglalkozik. Befejezésként a szerző „Nemzetiségpolitikai gondolkodás Magyarországon a 20. században" címmel összegzi korábban részletesebben kifejtett legfontosabb megállapításait és a levonható következtetéseket, tanulságokat. A könyvet végül az információkban szintén gazdag Függelék zárja, amely egyrészt a magyarországi németség 1919-1945 közötti történetének kronológiáját, másrészt a szerző pécsi, illetve Baranya megyei előadásainak és a témakörbe vágó írásainak a jegyzékét tartalmazza. A kötet számos elvi jellegű megállapítása, illetve állásfoglalása közül az első hely minden bizonnyal azt az összefüggést illeti meg, amelyre maga a cím — „Német nemzetiség - magyar hazafiság" — utal. Hiszen az összefüggés pozitív vagy negatív értelmezése ellentétes reagálásokat váltott ki és válthat ki ma is az emberekből, függetlenül attól, hogy a magyart vagy a németet vallják-e anyanyelvüknek. Bizonyára ez az oka, vagy ez is az oka annak, hogy mindezidáig nem kaptunk tudományosan indokolt és dokumentált választ arra a kérdésre, hogy miként értelmezhető és milyen tényekkel bizonyítható a német nemzetiség magyar hazafisága a 20. század, elsősorban persze a két világháború közötti időszak esetében. Természetesen igazságtalan lenne ezért elsődlegesen a történetírást felelőssé tenni, mivel 1945 után a történelmi távlat hiánya, a háborús borzalmak nemzedékek érzelmeit és gondolkodását befolyásoló hatása, különösen pedig a hidegháborús nemzetközi légkör az érintett országokban mindenütt évtizedeken át megnehezítette, sőt lehetetlenné tette e témakör tárgyilagos tanulmányozását. Ehhez új történelmi körülmények szükségeltettek, s eddigi kutatásaira támaszkodva Tilkovszky Lóránt mert és tudott élni a lehetőségekkel: elsőként dolgozta fel ezt a nehéz és kényes témát. A szerzőnek — feltételezésünk szerint — mindenekelőtt a „magyar hazafiságot" kellett önmaga számára is értelmeznie. A korábbi korszakokra vonatkozóan — a jelek szerint — az a magatartás szolgált e tekintetben zsinórmértékül, amelyet a német nemzetiség, illetve egyes részei