Századok – 1998

Történeti irodalom - Gazdag Ferenc: Franciaország története 1945–1995 (Ism.: Jemnitz János) III/755

TÖRTÉNETI IRODALOM 755 mely csak a korabeli Németországban jutott el a szinte az összes európai országban tapasztalható kirekesztő antiszemitizmusból az egyedien német megsemmisítő antiszemitizmusig. Az epilógusban a nemzetiszocialista forradalom bemutatására vállalkozik a szerző. Mint minden forradalom — így Goldhagen —, ez is elsősorban destruktív volt, hiszen civilizációellenességével hívta fel magára a figyelmet. Ugyanakkor konstruktív is volt egyben, hiszen zászlajára egy új embertípus, egy új társadalom és a nemzetiszocialista rend európai megvalósítását tűzte ki célul. Belül ez a forradalom konszenzusra épült, míg kifelé az új rendből való kizárás politikáját folytatta. Forradalmasította az emberek érzékenységének határait, valamint viselkedési kultúrájukat. Főleg a lágerekben lehet lemérni ezt a forradalmasított morált, mely leginkább a keresztény és humanista erkölcs antitéziseként fogható fel. A lágerekben mutatkozik meg a nemzetiszocialista Németország lényege, és itt érhető tetten elsősorban az „átlagos németek" barbár tettekre, gyilkosságokra való hajlandósága egy cél — Németország megmentése állítólagos legveszélyesebb ellenségétől, a zsidóságtól — érdekében. Daniel Goldhagen könyvét érdemes elolvasni, mert olyan témát dolgoz fel, amelyet a 20. század emberének ismernie kellene. Az a radikális leszámolás minden korábbi írással szemben, valamint az a szemléletmód, ahogy Goldhagen a problémához közelít, biztosan vitára ösztönzi az olvasót. A könyv erényei közé tartozik, hogy nem tisztel semmiféle történetírói hagyományt, ám módszereiben talán igen, forrásanyagában azonban semmiképpen sem tud olyan exkluzivitással szolgálni a szerző, mint amilyenre könyvében többször is ígéretet tesz. Saját igazának — az olvasóban gyakran felmerül annak gyanúja, hogy Goldhagen írásában végkövetkeztetéseihez prekoncepcióból kiindulva jutott el — bizonyítására pedig többször az önmaga által kitalált, vagy másoktól átvett teóriáknak mond ellent néhány oldallal hátrébb. Feltűnő emellett, hogy eszmefuttatásait, írása leglényegesebb elemeit szelektív módon választott tényekkel próbálja meg alátámasztani, ezáltal azt a benyomást kelti, mintha csak feketén-fehéren lenne képes látni az eseményeket. Az általa felvetett probléma keresése közben viszont olyan tényekre hívja fel a figyelmet, amelyekre sem a nemzetközi, sem pedig a német szakirodalom nem helyezett különösebb hangsúlyt, ebből a szempontból valóban egyfajta úttörő könyvnek lehet tekinteni Goldhagen írását. A szerző mintha irtózna az összehasonlításoktól, pedig egy ilyen komplex kérdéskör vizsgálata során nem hiányozhat a komparatív szemléletmód. Ez magyarázható lehet azzal, hogy a német antiszemitizmus egyediségét, összehasonlíthatatlanságát próbálja meg érzékeltetni, mindezt azonban hangsúlyossá tehette volna olyan más antiszemita megnyilvánulások szembeállításával, amelyektől véleménye szerint a németek antiszemitizmusa különbözik. Nemcsak a kritikusokat győzhette volna meg igazáról — már amennyiben valóban igaza van ebben a kérdésben —, hanem a könyvét szándékosan vagy akaratlanul félreértelmező olvasók nagy táborát is megfoszthatta volna egy kézenfekvő ellenérvtől. Flodung János Gazdag Ferenc FRANCIAORSZÁG TÖRTÉNETE 1945-1995 Budapest, 1996. Zrínyi Kiadó, 293 o. Gazdag Ferencnek nem ez az első írása Franciaország modern, 1945 utáni történetéről. 1989-ben még a Kossuth Kiadónál jelentette meg hasonló terjedelemben Franciaország 1945-1988-as korszakáról írott szintézisét, amelyet e folyóirat hasábjain ugyancsak nekem volt szerencsém ismertetni. (1992. 5-6. sz.) Miként akkor, most is csak elismeréssel szólhatok Gazdag Ferenc új szintéziséről, - természetesen ezúttal azokról a fejezetekről, amelyek az utolsó hét esztendő történetét dolgozzák fel. Az új kötet nemcsak ebben a vonatkozásban kínál újat, hanem módszerében: jól áttekinthető táblázatok segítségével sokoldalúan tájékoztatja az olvasót nemcsak az egyes politikai, parlamenti választások eredményeiről, hanem a gazdasági folyamatokról, mégpedig a francia történetírás által olyannyira kedvelt „long durée", azaz hosszabb időszakra terjedő folyamatainak megjelenítésére. Ez érinti mind az ország társadalmi szerkezetének megváltozását, a francia gazdaság életképességét, de azt is, hogy a francia gazdaság miként állja meg a helyét a nagy gazdasági versenyben, a világgazdaság „globalizálódásának" korában.