Századok – 1998

Történeti irodalom - T. Mérey Klára: A pécsi dohánygyár története 1912–1948 (Ism.: Lengvári István) III/733

TÖRTÉNETI IRODALOM 733 jelent számos nagy értékű összefoglaló vagy részterületi szakkönyv után — először kísérli meg egyetlen mű keretében a jelenkor magyar bányász szakembereit megismertetni a teljes Kárpát-medence múltbeli bányászatával, éppen űgy, mint Magyarország legutóbbi 75 évének bányászati tevékenységével. A szerzők alapos és gondos adatgyűjtő munkát végeztek. Az egyes fejezetek végén található bőséges szakirodalmi tájékoztató csaknem valamennyi, a témánkra vonatkozó, nyomtatásban közreadott forrásművet, dokumentumgyűjteményt, monográfiát és tanulmányt, statisztikai adatsort felölel. A szerzők a hazai felkutatott és hasznosított dokumentációkon kívül támaszkodtak a szomszédos országokbeli és más európai szakemberek munkáira. Hiányolható azonban a levéltári anyagok felhasználása. A kötet sikerültségéhez hozzájárulnak a hozzáértéssel és gondossággal válogatott illusztrációk, rajzok, ábrázolások és térképek, amelyek jó technikai kivitelezésükkel aláhúzzák, kiemelik és mintegy kézzelfoghatóvá teszik a szerzők szöveges mondanivalójának lényegét. Hiányolható azonban, hogy a szerzők nem használták fel a Magyar Nemzeti Múzeum fotótárának gazdag bányászati anyagát, mellyel kiegészíthették volna a kötet fotóillusztrációit, esetleg a gyengébb fotókat helyettesíthették is volna. Értékesen egészítik ki a kötetet a függelékek: a magyar bányászat történeti statisztikai adatsorai, valamint a térképmellékletek. Hiányolható azonban a bányászati szakkifejezések jegyzéke. A kötetek magas színvonalához gondos munkájával hozzájárult a kötet főszerkesztője, Benke István, valamint szerkesztésbeli segítői: Érsek Elek és Bánki Imre. Az ízléses, szép nyomdai kivitelezésű kötet a Római Kiadó és a Nyomdaipari BT. gondos közös alkotása. , Gergely Ernő T. Mérey Klára A PÉCSI DOHÁNYGYÁR TÖRTÉNETE 1912-1948 JPTE TK Kiadói Iroda, Pécs 1997, 176. o. Pécs történetének kutatói és az érdeklődő olvasók nem szűkölködnek a gyártörténetekben, más kérdés, hogy tudományos színvonalukat tekintve ezek a kötetek erősen különböznek. Több, évforduló apropóján született mű mellett találhatók szakemberek által, történészi igénnyel megírt i kötetek is. így a légszeszgyár, a sörgyár, a kesztyűgyár, a Sopiana Gépgyár, a Zsolnay porcelángyár, az Angster orgonagyár vagy a pécsi nyomdászat története is feldolgozásra került már korábban. I A szerző 13 fejezetben mutatja be a pécsi dohánygyár történetét 1948-ig. Az események leírása mellett alfejezetekben foglalkozik a gépek fejlesztésével, az új beruházásokkal, a munkások számának változásával, azok szociális helyzetével és elhelyezi a pécsi gyárat a magyar dohányipar struktúrájában. Utóbbit az teszi lehetővé, hogy mint állami vállalatok, a dohánygyárak éves adatait nyilvánosságra kellett hozni. Fontos, hogy a kötet a politikai események helyett elsősorban a gazdaságtörténeti fordulópontokhoz köti az egyes korszakok kezdetét és lezárulását. A dohánygyárak különleges helyzetben voltak, mivel állami monopólium állt fenn az alapanyag beszerzésére és termékeik forgalmazására. A pécsi dohánygyár alapítása nem szerves fejlődés eredménye, hosszú és olykor reménytelen küzdelmet folytatott a város, míg 1912-ben megindulhatott a termelés. Pedig már 1787-től van adatunk arra, hogy a „Pétsi dohányt" Somogy és Tolna megyéből szerzik be, ahová főként német földről jött telepesek hozták azt be. 1850-től lett állami monopólium a dohány, 1867-től pedig a magyar pénzügyminisztériumhoz tartozik a dohányjövedék; a Magyar Királyi Dohányjövedéki Központi Igazgatóság feladata a dohánytermesztési engedélyek kiadása, a termelt dohány beváltása, feldolgoztatása gyáraiban és a késztermék forgalomba bocsátása. Feltűnő, hogy annak ellenére, hogy a Dél-Dunántúl jelentős dohánytermesztő terület, csak a 15. gyár kezdte működését a Dunántúlon, Pápán, és bár 1906-ból származik az a rendelet, mely a pécsi üzem felállításáról szól, sokat kellett még várni a megvalósításra. Pécs mellett szólt az olcsó tüzelőanyag (szén), a filoxéra miatti munkanélküliség (különösen magas volt a munkanélküli nők száma), és rendelkezésre állt a közelben az alapanyag is. A telket a város biztosította, s további kötelezettségek vállalására is kész volt. A szerző részletesen ismerteti a tervek alapján a leendő