Századok – 1998

Történeti irodalom - Lemay Edna Hindie – Patrick Alison – Felix Joel: Revolutionaries at work. The Constituent Assembly 1789–1891 (Ism.: Hoós Éva) III/726

TÖRTÉNETI IRODALOM 752 Edna Hindié Lemay - Alison Patrick - Joël Felix REVOLUTIONARIES AT WORK The Constituent Assembly 1789-1891 Oxford, Voltaire Foundation, 1996. FORRADALMÁROK MUNKÁJA Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1789-1791 A Nagy Francia Forradalom az újkori európai történelem kulcsa és egyik legrejtélyesebb eseménye. Kitörésének okait történészek generációi kutatták; eredettörténetének feltárását historiográfiai iskolák egész sora kísérelte meg, életművek fogantak titkainak kifürkészése jegyében. A kutatás módszereit a francia Annales kör keretében megszülető irányzatok sokféle módon forradalmasították, tagjai a misztérium megfejtésének vágyától vezérelve több megközelítésben is vizsgálat alá vették azokat a tényezőket, amelyek az ismert irodalom szerint a forradalom kitöréséhez vezethettek. A gazdasági élet — az árak és életszínvonal — alakulását történeti statisztikai módszereknek vetették alá. A társadalomszerkezet változásait, osztályok, új rétegek és elitek felemelkedését a történeti szociológia megújuló technikáival és szempontjaival írták meg újra. Számba vették a szokások, a viselkedés és a kultúra változásait: vizsgálták az alphabetizáció növekedését, a valláshoz és az egyházhoz való viszony módosulásait, a politikai kultúra átalakulását. Az új társadalomtörténeti irányzatok jegyében — és a Forradalom bicentenáriumának alkalmából — született meg a Forradalmat elindító Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjainak életrajzi lexikona is. Ez az impozáns proszopográfíai munka, amely mintegy 1300 képviselő kollektív életrajzát (család, neveltetés, a Nemzetgyűlésben betöltött szerep, későbbi karrier stb.) tárja fel, segít közelebb hozni a legnagyobb misztériumot: a rousseau-i szuverén „népet", az arctalan tömeget, amely — bevett ismereteink szerint — a Nagy Francia Forradalmat kirobbantotta és mozgatta. E felbecsülhetetlen értékű kézikönyv szerzői jórészt ugyanazok, mint akik a „Forradalmárok munkája. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1789-1791" című kis könyvecskét is írták. Elsősorban is Edna Hindié Lemay nevét kell megemlíteni, hisz ő volt az adatgyűjtés megszervezője és összefogója; ő tekinthető mind az életrajzi lexikon, mind a „Forradalmárok munkája" című kötet fő szerzőjének is. Ha az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjairól készült lexikon (szótár, ahogy a szerzők az eredeti címben — „Dictionnaire des Constituants" — nevezték) szétoszlatta az arctalan tömeg misztériumát, a „Forradalmárok munkája" szétoszlat — legalábbis részben — egy másikat, az önmozgó, spontán alkotó forradalomét. Jórészt ugyanazon forrásokra támaszkodva, mint az életrajzi lexikon megírásakor, a szerzők bemutatják a Nemzetgyűlés működését: ízelítőt adnak a napról-napra megvívott csatákból és a kemény, kitartó munka hétköznapjaiból, amelynek során az első nemzetgyűlés tagjai megteremtették, és lerakták a modern Franciaország alkotmányos alapjait. A kérdések, amelyekre a szerzők választ kívánnak adni, leegyszerűsítve a következőképpen hangzanak: kik csinálták a forradalmat, milyen körülmények között és hogyan? A Nemzetgyűlés előzményét alkotó általános Rendi Gyűlést rendkívüli körülmények között hívták össze. Gazdasági kr ízis, társadalmi zavargások, politikai forrongások előzték meg, és az állam pénzügyi összeomlása kényszerítette ki. Összehívását megelőzően, a képviselő-választások során az egyes választókerületek megfogalmazták saját programjukat és panaszaikat, s a három rend elküldte küldötteit. Mindenki sejtette, hogy a Rendi Gyűlés összehívásával rendkívüli idők veszik kezdetüket, de az események horderejét és a változások nagyságát senki sem láthatta előre. Az összeülő Nemzetgyűlésnek először meg kellett teremtenie saját működésének kereteit. Az utolsó, 160 évvel korábban tartott rendi gyűlés nem szolgálhatott példával, már csak azért sem, mert a harmadik rend három hónapig (1789 május - június)) tartó küzdelem után kiharcolta a fejenkénti szavazás bevezetését, az összes képviselő rendi megkülönböztetés nélküli együttes ülését. A rendek „uniója" a jogegyenlőség elvének elismerését jelentette, és az első lépés volt egy űj politikai közösség, a nemzet létrehozása felé.