Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
66 CSERNUS SÁNDOR kellett venni, velük kapcsolatban állást kellett foglalni, és — lehetőleg — egy egységes gondolatrendszerbe kellett őket kapcsolni. Természetesen a nemzetközi politikai élet megélénkülésének számos további, általános vagy regionális összetevője is volt, mint amilyenek a különböző dinasztikus törekvések, vagy éppen a kereskedelmi célok és rivalizálások, de a deklarált béketörekvés, a schisma „eltiprására" vonatkozó szándék, az eretnekség és a hitetlenek elleni együttes harc ügyének vállalása nélkül.5 3 A 14. század végén mindenesetre nemcsak a problémák gyarapodtak vagy súlyosbodtak, hanem a megoldásra tett kísérletek száma is növekedett, s ez mind gyakrabban az adott problémakör komplex megközelítéséhez és valóban rendkívüli politikai aktivitáshoz vezetett. Ennek a folyamatnak a csúcspontját nyilvánvalóan a nemzetközi jog történetében is a középkori „nemzetközi konferenciáiként" számon tartott zsinatok (különösen pedig a konstanzi zsinat) jelentették. Az európai politikai élet további élénkülésével számos átfogó rendezési terű jelent meg, s ezek az elképzelések többnyire a hatalmi viszonyok átalakítását, de legalábbis módosítását igyekeztek elérni. A diplomácia mindenesetre természetes ügyintézési formájává vált ennek a rendkívül komplikált időszaknak, és az adott körülmények között, a korábbi időszakhoz viszonyítva legalábbis, korlátlan cselekvési és manipulációs lehetőségeket kínált a fejedelmek számára, még akkor is, ha egyes tervek konkrét megvalósítása nem egyszer ütközött áthághatatlan akadályokba.54 A mennyiségileg is alaposan megnövekedett lehetőség- és feladatrendszer pedig önmagában is mind gyakrabban követelte meg a diplomáciától, a különböző külpolitikai, illetve európai politikai törekvések képviselőitől, hogy rendszerben gondolkodjanak, méghozzá olyan kapcsolatrendszerben, mely a leginkább égetőnek tekintett problémákra koncentrál, és számol valamennyi hatalmi tényező szerepével, lehetséges reagálásaival is.5 5 A nemzetközi politikában, az egyház nemzetközi szervezete és a hozzá kapcsolódó problémák megoldására a középkor korábbi századaiból már kínálkoztak olyan technikák, amelyekhez ezúttal is vissza lehetett nyúlni: eszerint a pápasággal kapcsolatos problémákat „a három úton" próbálták megoldani, s a via cessionis, a via compromissi és a via synodi - változat közül egyre nyilvánvalóbbá vált a 15. század elejére, hogy a két előbbinek nem valószínű, az utóbbinak viszont megnőtt az esélye a sikerre. A 53 Mindezekre Zsigmond szerepével összefüggésben lásd: Mályusz, A konstanzi..., 22-29., Uő.:, Zsigmond király..., 74-101., Székely Gy.: Luxemburgi Zsigmond, egy közép-európai uralkodó, in MZSKK 29-69., Engel, Beilleszkedés..., 325-349. 54 A konstanzi zsinattal összefüggő diplomáciai tevékenységre, s az ebben nagy szerepet játszó egyházi és humanista értelmiség s Zsigmond kapcsolatának alakulására és hatására a magyar egyházpolitikára, lásd Mályusz, A konstanzi..., 50-63, 64-84, 85-111, 112-122., Uő., Zsigmond király..., 208-237., Székely, 52-56., 62-67., Klaniczay T.: Egyetem és politika a magyar középkorban, in Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról (Szerk.: Székely Gy.), Bp. 1984., Pajorin К.: A magyar humanizmus Zsigmond-kori alapjai, in MZSKK, 193-211. 55 Az ún. „császári univerzalizmus" reneszánszának, mely mind erőteljesebben kötődött össze a „zsinati eszme" kibontakozásával, a nyugat-európai területek .helyzetéből következően létrejött „negatív bázisát" egy stabilitást biztosító közép-európai,pozitív bázis" egészíthette ki. A nemzetközi kapcsolatok alakulására lásd Hercegh G.: Magyarország külpolitikája 896-1919., Bp. 1987., 65-69., Haraszti Gy.-Hercegh G.-Nagy K.: Nemzetközi jog, Bp. 1976, 41-42, 287 64-65., Falca, G.: La Sainte République romaine, profil historique du moyen-âge, Paris, 1970, 351-38è., Delurneau, 118-123, 303-305. Rapp, 63-81., Guenée, L'occident..., 63-68, 237-242, 317-322.
