Századok – 1998

Kisebb cikkek - Németh G. Béla: Egyedi és csoportmagatartások a kommunista hatalomátvétel előtt. (A Válasz 1946–48 között) III/717

KISEBB CIKKEK Németh G. Béla EGYEDI ÉS CSOPORTMAGA­TARTÁSOK A KOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTEL ELŐTT (A Válasz 1946-48 között) 1. Arinak a korszaknak, pontosabban annak a néhány esztendőnek a hazai tör­ténete, amely a második világháború vége után következett, tényszerű pontossággal mindmáig nincsen föltárva. Holott ez a néhány esztendő eseménysora a rákövet­kező félszázad minden alakulására meg­határozó erővel nyomta rá a bélyegét. Tár­sadalomszerkezeti, mentalitásformálódá­si, gazdaságépülési tekintetben egyaránt. Úgy látszik, még mindig túlságosan sok mai egyéni és csoportérdeket érint ez évek tényeivel és szereplőivel való tárgyilagos szembenézés. S hozzá még csak nem is levéltári „titkosított" anyagok tanúságá­ra gondolunk, hanem széles ismertségű folyóiratok, újságok könyvtárakban köny­nyen elérhető vallomására. 2. A következőkben az egyik legmar­kánsabb arculatú akkori havilap, a Válasz első két esztendejét óhajtanánk szemügy­re venni. Mégpedig első menetben nem irodalmi tekintetben, hanem, közvetlen társadalomformálási igényű programma­tikus írásain át. 1946 októberében indult újra. Hogy folytatása kívánt lenni háború alatt meg­szakadt elődjének, évfolyamjelzése épp úgy mutatja: — „VI. évfolyam" —, mint szerkesztőjének, Illyés Gyulának beveze­tő cikke is. Irodalmi folyóirat kíván lenni, mondja ebben, de „nem az egész magyar irodalomé". „Hisszük, hogy az írói cso­portok közt ma ennek a csoportnak nyílik legkedvezőbb út, hogy bejusson vagy belé tartozzon az alkotóközösség életébe. Az irodalom talaja a nyelv; a nyelvé nálunk a nép szelleme. Merészeljük hinni, hogy van magyar észjárás, van dolgozó észjárás, és hogy e kettőt már csak egymás mellé kell tenni." „így viszont nem hisszük azt sem, hogy a magyar munkásságnak és parasztságnak szükségszerűen át kellene mennie a műveltségnek azon a szakaszán, amelyet ma [...] kispolgári kultúrának ne­veznek, s amely nálunk a dolog termé­szeténél fogva ki sem fejlődhetett, [...] el­késett és elszórt jeleképpen bármily ér­tékes alkotásokat nyújt is." (3-4. 1.) A lap gárdájának törzsét azok nyúj­tották, akik vagy hozzá is tartoztak vagy közel álltak a Parasztpárthoz. De folya­matosan írtak belé olyanok is, pl. Szent­kuthy Miklós, Bernáth Aurél vagy Sőtér István, akiknek nem volt közeli kapcso­lódása az e pártot körülvevő csoporthoz. A lap több mint fele terjedelmét tár­sadalomelméleti jellegű, szociografikus­szociologikus és közművelődés-tárgyú, közvetlenül vagy közvetve politikai cél­zatű írások töltötték ki, kivált a 47-es, az ún. kékcédulás választásokig. Ezekhez kapcsolódik valami gyenge fonállal Né­meth Lászlónak a nála megszokott exhi­bicionizmuson is messze túlmenő, folyta­tásos beszámolója lányai nyelvtanulásá­ról; amelyből, persze, rögtön teóriát is ke­rekít. Egészen fiatalok is írtak a lapba, főleg éppen végzős Eötvös-kollégisták, a­kiket valószínűleg Keresztury hozott, hi­szen ő maga is állandó szerzője a folyói­ratnak. Politikai, társadalomelméleti cikket, tanulmányt sokan írtak a Válaszba. A leg­határozottabb célzatú, a legerőteljesebb hangvételű kétségtelen Bibó Istváné és

Next

/
Thumbnails
Contents