Századok – 1998

Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47

ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 65 érkezését követően a bőkezű, magabiztos uralkodó szerepét játssza, Burgundiái János hősi helytállásáról még a legutolsó adóalany is értesülhetett, hiszen külön adót vetettek ki a kiváltása érdekében, hazatérését pedig egész Európa figyeli és egész Franciaország váija... Zsigmond Nikápolynál végérvényesen a „kereszténység aktív védője" lett, miközben János neversi gróf ugyanitt érdemelte ki végérvényesen a „Félelemnélküli" (v. talán még kifejezőbb fordításban a „Rettenthetetlen") jelzőt, ami majd későbbi tekintélyének egyik, a francia történetírás egy jelentős része (majd fia Jó Fülöp, és unokája Merész Károly) által is gondosan ápolt komponensévé vált.5

1 2.1 Luxemburgi Zsigmond, az „Imperator Pacificus" A 14. sz. vége és a 15. sz. első évtizedei a nemzetközi politikai élet kiemelkedő fontosságú szakaszát jelentették, és a nemzetközi kapcsolatok fellendüléséhez, a diplomácia addig soha nem látott mértékű aktivizálódásához vezettek. A szakirodalomban a nyugati feudális társdalom válságaként, vagy éppen a válságtünetekkel tarkított szerkezeti átrendeződéseként emlegetett korszakban előtérbe kerültek és ebben az időszakban hatásukat nem egyszer kölcsönösen fokozva, összeadódni látszottak azok a problémák, melyeket a „válságtünetek" közé szoktak sorolni.5

2 Korántsem véletlen ilyen körülmények között, hogy a „keresztény fejedelmek" között és az egyház szervezetében látványosan megnyilvánuló egység hiánya, különösen a belülről pusztító „eretnek" és a kívülről támadó „hitetlen" képének asszociációjával, rendre visszatérő motívuma a kor gondolatvilágának, mint ahogy az sem, hogy az európai politikai életben való aktív szerepvállaláskor, bármilyen hatalmi központról, illetve bármelyik fejedelemről legyen is szó, ezeket a problémákat figyelembe 51

Zsigmond törekvéseit és a nagyívű külpolitikai koncepciójához kötődő, személyével kapcsolatos felfokozott propagandát kitűnően érzékelteti Mályusz, Zsigmond király.., 39-47. 74-101 (Zsigmond portréjára és külpolitikájára). A francia történetírás a továbbiakban Zsigmondról, Nikápoly kapcsán nem ejt szót; - a törökellenes harc nimbusza immár Félelemnélküli János privilégiuma marad, hazatérése alkalmából apja megalapítja az „Arany Fa" rendet, mely előképe a később oly híressé váló „Aranygyapjas Rendnek" Contamine Ph.: La guerre au Moyen-Age, Nouvelle Clio, Paris, 1980, 84-86. 298-310. Dicsőséges hazatérésére Pecquet du Haut-Jussé, F.: Le retour de Nicopolis, Annales de Bourgogne, (1937), 295-299. 52

Az öt ismert, egymással is összefüggő és leggyakrabban idézett válságtünet-csoportnak - az elhúzódó háborúknak (különösen a nyugati országok erőinek jelentős részét felemésztő százéves háborúnak), a „schismának" (mely egyházi-szervezeti és egyházi-ideológiai téren hozta felszínre a válságot), a mind erőteljesebben jelentkező társadalmi feszültségeknek (az egymással közvetlen kapcsolatot csak ritkán találó, de a hatásukban mégiscsak egymást erősítő városi mozgalmak és parasztfelkelések), a gondolatrendszerében mind komplexebb és területi kiterjedésében is egyre jelentősebb eretnekmozgalmaknak (különös tekintettel a huszita mozgalomra), sokkoló és mobilizáló hatása is volt a keresztény Európára, melyet ráadásul — különösen Nikápoly óta — mindinkább érezhető módon fenyegetett a „hitetlen", a külső ellenség újabb várható és talán még pusztítóbb csapása, ami csak tovább fokozta a félelmeket. Lásd Csernus. A nemzetközi..., 2, 1. sz. Íj, továbbá Delumeau, J.: La civilisation de la Renaissance, Paris, 1984,.67-77., Genet, J.- P: Le monde au moyen âge, Paris, 162-181, 214-235., 194-212, űj „európai" szemléletben Carpentier, J.-Lebrun, F: Histoire de l'Europe, Paris, 1990, 194-212. Magyarország helyére Engel R: Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig, in Magyarok Európában I, Bp. 1996, 250-261, általános értékelés gazdaság- és társadalomtörténeti összefüggésben Wolff, Ph.: Automne du Moyen Age ou printemps des temps nouveaux?, Paris, 1986, 207-300, 301-323. (bibliográfia).