Századok – 1998

Dokumentumok - Baráth Magdolna: Levelek a frontról 1944. Rákosi Mátyás; Gerő Ernő; Farkas Mihály és Vas Zoltán levelezése III/633

DOKUMENTUMOK 711 Felkéri Pálffy Józsefet, mint a budapesti és dunántúli pártmozgalmi szervezetek kiküldöttjét, hogy ismertesse a pártmozgalom eddigi történetét. Pálffy József, aki az illegalitás ideje alatt a Keresztény Demokrata Néppártot képviselte a Magyar Frontban, a következőkben adta elő a mozgalom eddigi történetét: A Néppárt 1944. március 19-e után, amikor a magyar nemzeti és alkotmányos küzdelem illegalitásba szorult, alakult meg és a Független Kisgazdapárttal, valamint a Szociáldemokrata Párttal együtt, a teljes egyenjogúság alapján vett részt a Magyar Frontban, mely az illegalitás ideje alatt egészen a fölszabadításig egyesítette a nemzeti ellenállás minden árnyalatát. A Néppárt, mint a keresztény, elsősorban a katolikus szervezetek, társadalmi, gazdasági és kulturális egyesületek politikai képviselete vett részt a Magyar Front akcióiban, mégpedig a magyarországi katolikus egyház fejének, a Bíboros Hercegprímásnak jóváhagyásával. Mint ilyen formációt, képviseltem a Néppártot a Magyar Frontban. Ezt a tényt a Magyar Frontban szereplő pártok elismerték, Tildy Zoltán és Szakasits Árpád a felszabadulás után ezt a tényt írásban, illetve hírlapi nyilatkozatban is leszögezték. A Nemzeti Parasztpárt lapja is elismerte ezt az illegális mozgalmak történetéről szóló beszámolójában. A Néppárt az illegalitás idejében a legveszedelmesebb akciókból alaposan kivette a maga részét, akár az ellenállást szolgáló nyomtatványok előállításával és terjesztésével, akár a katonai erőkifejtést bénító szabotázs-cselekmények végrehajtásával és az üldözöttek mentésével. Egyetlen társadalmi szerv sem mentett meg annyi üldözöttet, mint a Néppárt közbejöttével a katolikus egyházi szervezetek. A fölszabadulás után, még Budapest ostroma idején megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amelyben a Néppárt kizárólag azért nem vehetett részt, mert annak vezetői még részben börtönben, részben a németek által megszállt területen tartózkodtak. Ennek ellenére Szegeden 1944. december 26-án a Néppárt kiküldöttei előtt Révai József és Vas Zoltán, a Kommunista Párt két vezető tagja elismerte a Párt létjogát, mint amely a Magyar Frontban való részvételen alapul. A Néppárt két kiküldötte még jóval Budapest ostroma előtt felvette az érintkezést az orosz hatóságokkal s a szovjet tárgyaló tisztek szintén tudomásul vették a Néppárt létezését és múködését. December 28-án dr. Erdei Ferenc belügyminiszter úr a Párt küldöttségének ígéretet tett arra, hogy a pártműködés elé a tájékozatlan közigazgatási hatóságok részéről esetleg gördíthető akadályokat el fogja hárítani. Ugyancsak december hó végén az Ideiglenes Magyar Kormány a párt számára Magyar Nép címen Szegeden megjelenő napilapra tett ígéretet. A budapesti Nemzeti Bizottság ötös bizottsága pedig 1945. február 13-án kelt hivatalos értesítésével tudomásul vette a Néppárt működését. Azóta a vezetőség mindent elkövetett, hogy a Magyar Frontban részt vett Néppárt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban képviselt pártokkal teljesen egyenjogú politikai tényezővé válhassék. Mind ez ideig azonban az intézkedni hivatott szervektől írásbeli megerősítést nem kapott kívánságának teljesítésére. Közben azonban elhangzott egy nyilván jószándékú és kizárólag tájékozatlanságból származható bírálat a Néppártról, mely szerint ez a régi Keresztény Párt politikáját folytatja. Ezzel szemben a leghatározottabban leszögezem, hogy a Néppárt nem azonos semmiféle előtte szereplő, magát kereszténynek nevező politikai alakulattal, amit az a történeti tény is igazol, hogy a Néppárt az illegalitás idejében alakult meg, nem valaminő eddig működő keresztény politikai formáció folytatójaként vagy