Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 63 felépítő török gyalogsággal két részletben megvívott küzdelemről, a török íjászoktól kapott „nyíl-esőről", mely „oly nagy pusztítást vitt végbe emberben s állatban egyaránt". A vereségben nagy szerepet tulajdonít a magyar csapatok visszavonulásának: eszerint a magyar harcmodor a kalandozások óta nem sokat változott...45 A franciákat újbóli támadásra buzdító szónoklatot, aminek következtében újabb, a török vonalakat megsemmisítő előretörés következett be, a szöveg ugyancsak Boucicaut-nak tulajdonítja, s a vereségért ismét a magyarokat hibáztatja.46 Az újabb összecsapásból csaknem győztesen kikerülő franciákat végül is - minden hősiességük ellenére a török derékhad összeroppantja („egy maroknyi ember állt szemben ezrekkel"), miközben „segítséget sehonnan sem kaptak, mivel Magyarország királya és emberei megfutottak és magukra hagyták őket, s az, hogy menekülőre vette a dolgot, nagyon nagy szégyenére válik..." Majd Boucicaut (és a franciák) újabb hőstetteit követően („Ha, Dieu! Quel chevalier! Dieu lui sauve la vertu! Dommage sera quant vie luifauldra!" - felkiáltásokkal tarkított drámai elbeszélés jelenti a tetőpontot) amikor „húsz szaracén esett egy keresztényre", és a csata elveszett.47 A veszteségek és fogságba esett lovagok említését követően a krónikás leírja a foglyok másnapi megaláztatását és lemészárlását (a foglyok mezítelenül összekötözve vonultak a rögtönzött mészárszékre, miközben a szintén ruhátlan, rabláncra fűzött „királyi vérből való" előkelők Bajazid lábainál kuporogtak, és végignézték társaik halálát. Az ugyancsak halálra szánt Boucicaut életét János neversi gróf azzal mentette meg, hogy rokonaként megjelölve kiemelte a halálra szántak sorából.4 8 A XXVI-ik fejezet így Bajazid bosszújáról, a XXVII-ik a csatavesztés hírének elterjedéséről, a XXVIII-ik fejezet pedig a foglyok Burszába szállításáról és a kiváltásukkal kapcsolatos erőfeszítésekről szól (leírja a váltságdíj körüli tárgyalásokat, Boucicaut marsallal a központban, de Zsigmond „lovagias" felajánlásáról szó sem esik), majd a sikeres hazatérés különböző állomásait.4 9 Boucicaut, rövid, megszolgált pihenés után ismét viszfrancia nemesúr és báró, a többi f ranciával együtt, akik velük érkeztek, jó időben felsorakoztak a király mellett, és olyan szép hadrendbe állottak, amilyet csak a helyzet megkövetelt (...)" Uo., 102-105. 45 hogy „amikor a magyarok (Hongres), akik általában véve, mint mondják, nem a rendezett harc emberei, s nem képesek arra, hogy az ellenségre kitartó nyomást gyakoroljanak, ha csak arra nem, hogy menekülés közben lóhátról nyilazzanak előre és hátra, látván a csata ilyetén való alakulását, amilyen gyávák és megbízhatatlanok voltak, elkezdtek visszahúzódni s magukat a harcból kivonni." Uo. 106-109. 46 Uo., 110-111. „Ekkor azonban, halljátok a magyarok nagy hitványságát, hitszegését és gyávaságát, akiknek viselkedése örökre szégyent hoz rájuk; a magyarok, ahelyett. Hogy a török gyalogsággal küzdő francia lovagok segítségére siettek volna, hátat fordítottak s menekülni kezdtek, úgy, hogy embereinkkel nem maradt más magyar, csak Magyarország nagy grófja („Grant comte de Honguerie")." A csatatéren ugyancsak fogságba esett nádorról, Ilosvai Leustákról van szó, akinek kiváltására végül nem sikerült összegyűjteni a kívánt összeget és ezért fogságban halt meg (1400 után). Rázsó, 421., Mályusz, Zsigmond Király..., 106-107., Engel P: Zsigmond bárói., in. MZSKK, 422-424. 47 Le Livre des Fais..., 121-123. 48 Uo., 124-128. 49 Mint ismeretes, Zsigmond a neki Velencétől járó (de mind bizonytalanabb...) adót bocsátja rendelkezésre a Nevers-i Gróf kiváltása céljából, ami hosszú bonyodalmak okozója lett. A történtekről Froissart és Pintoin is ír (lásd fentebb), Boucicaut krónikása viszont hallgat, talán éppen azért, hogy a fejedelmi gesztus viszonzásaként még jobban kidomboríthatóak legyenek Boucicaut érdemei a nevers-i gróf kiszabadulásában. A váltságdíjjal kapcsolatos anyag meglehetősen jól dokumentált. Burgundi részről az ügyek intézője Regnier Pot, a burgundi herceg tanácsosa., később Dauphiné
