Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
62 CSERNUS SÁNDOR Az újabb (és a továbbiakban egyetlen) alkalom már a nikápolyi hadjárathoz kötődik, amikor is a „magyarországi utazásra" készülő lovagok indokait tudjuk meg abból a beszélgetésből, amelyet Eu grófja folytatott Boucicaut marsallal, és amelyben megfogalmazódott az induláshoz elegendő három ok.41 Bouciaut-ról, aki maga is „hetven nemesember (köztük tizenöt lovag) utazásának költségét vállalta magára" csak a legjobbakat tudjuk meg; - itt is bebizonyosodik, hogy a mű célja a tökéletes lovag alakjának megrajzolása. A „magyarországi utazásra" a francia lovagság „dísze-virága" („toute flour de chevalerie et noble gent") induit el. Az elbeszélésből jól rajzolódik ki a francia seregben uralkodó szellem, a főhős vitézségéről számos alkalommal értesülünk, s közben megismerjük a lovagsereg útját Magyarországra és fővárosába, Budára (Bonde), a továbbhaladást az ország déli határához, a Dunán való átkelést, majd pedig a Nikápolyhoz vezető úton tett foglalásokat Viddin (Bondins) és Rachova (Raco) körzetében: figyelemreméltó, hogy Boucicaut és társai mindenhol és mindent megtettek annak érdekében, hogy a csatában elsők legyenek. Példájuk lelkesítően hatott, hiszen „(...) a franciák olyan bátorságot mutattak, hogy a magyar király, s mindazok, akik az ő oldalán állottak, annyira nekibátorodtak, hogy az egész világ ellenében sem féltek volna. "42 Megtudjuk azt is, hogy a harcok során a franciák mindig elöl jártak, és azt is, hogy a török foglyok lemészárlásának felelősségét a francia történetíró egyértelműen Zsigmondra hárítja. Ezután a krónikás elmondja, hogy mint indultak neki Nikápoly városának, majd hosszas elmélkedésbe bocsátkozik a szerencse forgandóságáról, s mondanivalóját számos, gyászos kimenetelű történelmi hivatkozással fűszerezi, s ezzel mintegy dramaturgiailag is előrevetíti a döntő csatával kapcsolatos baljós előérzeteit.43 A vitéz marsall történetének egy teljes (XXV. Fej.) szól „ArróZ a büszke csatáról, melyet magyarországi csatának mondanak, és a Keresztények vívtak a törökök ellenében", s gyakorlatilag a fejezet nem tartalmaz mást, mint Bouciaut személyes vitézségének és a franciák kivételes helytállásának apoteózisát, de egyben „vitairat" is, mindazokkal a „fecsegőkkel" (les diseurs) szemben, akik a francia lovagok ostoba fegyelmezetlenségére utaló megjegyzéseket tettek.44 Ir ezt követően az erős védelmet 41 „(...) először is, mert semmit nem kívánt jobban, mint hogy csatába szálljon a szaracénok ellen; másodszor az a kedvező fogadtatás, melyben őt korábban Magyarország királya részesítette; a harmadik pedig az a szeretet, melyet azokkal szemben táplált, akik erre az utazásra ugyancsak vállalkoztak, s akiknek társasága örömmel töltötte őt el (...)" Le Livre des Fais..., 61-65., Eu grófjára (Philippe d'Artois, megh. 1397.), Favier, Dictionnaire..., 81, 396 42 Le Livre des Fais..., 94-98. Ez a leírás igen szoros hangulati kapcsolatban van Thúróczy szövegével: „Kell-e félnünk embertől? Hiszen ha a mérhetetlen égbolt ránk szakadna, lándzsáinkkal még azt is föltartanánk, és nem esne bajunk." Thúróczy, 313. 43 „(...) franciák mindenhol igen vitézül viselték magukat, s szaracénok egy részét leölték, a többiek a városba menekültek. Ekkor megérkezett a magyar király, aki hadinépét rendbe állította és felsorakoztatta a vár ostromához. Mivel Boucicaut marsall nagy szégyennek érezte volna, hogy bárki is megelőzze őket a város ostromában, emberivel olyan helyre ment, ahol nagy fák voltak és ostromlétrákat készíttetett, s így a városba elsőként jutottak be (...) miután ezek a keresztények (a görög keresztények) a török foglyokat átadták a magyar királynak, ő mind legyilkoltatta őket (...)" .Uo., 99-101. 44 „akik azt mondották és állították a csatáról szólván, hogy embereink menekülésre vették a dolgot, miután a harcba mint rendetlen állatcsorda vetették bele magukat, előbb tízesével, aztán tucatjával, majd húszasával, s úgy is gyilkolták őket halomra ahogyan megérkeztek (...) hiszen a dolgok nem így történtek, hanem szavahihető emberek elmondása alapján Nevers grófja és minden
