Századok – 1998
Dokumentumok - Baráth Magdolna: Levelek a frontról 1944. Rákosi Mátyás; Gerő Ernő; Farkas Mihály és Vas Zoltán levelezése III/633
666 DOKUMENTUMOK 666 hogy elindult tőletek Gruber [József], Weiszfelder140 és Beszédes [Antal], Remélem, hogy néhány napon belül itt lesznek, s akkor én magam viszem el őket Mihályékhoz. D[ubrovicki] alezredes arról informált, hogy mielőtt elindult volna, magához hívatta M[anuilszkij] és közölte vele, hogy az a munka, mellyel eredetileg Mihálynak kellett volna foglalkoznia, nem aktuális. Dfubrovicki] szerint Kellermannal útnak indítottak ugyan 60 embert, de ez inkább tartaléknak számít, és minden valószínűség szerint egészen más vonalon fogják őket felhasználni. Jó volna, ha Te közölnél velünk közelebbit, mert így nem nagyon világos számunkra a dolog, bár sejtjük, miről van szó. Azt gondolom, hogy innen komolyan kellene foglalkozni máris a saját szervezetünk kiépítésével magában az országban, és ebből a célból gondosan kiválogatott embereket juttatni a helyszínre. De természetesen ehhez szükséges, hogy tudjuk, mi a te véleményed, és kell hozzá az öregek hozzájárulása is. Meg vagyok róla győződve, hogy jelenleg ez a terv sokkal reálisabb, mint azok a kísérletek voltak, melyeket a múlt évben a fagyos ember14 1 útján végeztünk. A fronton önként átjövök száma az utóbbi két hétben lényegesen megcsappant. Ez természetesen fölöttébb kellemetlen jelenség, de a tényekkel szembe kell nézni, és nem letagadni őket. Megpróbáltam kideríteni, mi az oka ennek, és körülbelül a következőkre jutottam (pontosabban akkor fogok tudni felvilágosítást adni, ha majd visszajövök Mihályéktól és a szomszédjától): A magyar katonai parancsnokság rendkívül brutális repressziós rendszabályokat foganatosított azokkal szemben, akiket rajta kaptak, hogy át akartak szökni (eddig négy kivégzésről tudunk, kettő közülük nyilvános; az egyik esetben a kivégzéshez, mely akasztás útján történt, külön erre a célra hoztak kétszáz katonát a tűzvonalból, hogy végignézzék az akasztást, és így elrettentsék a katonákat az átszökéstől). A kikötések száma rendkívül megnövekedett, a tábori csendőrök létszámát felemelték a csapatoknál. Sokhelyütt német egységeket ékeltek be a magyar csapatok közé, mégpedig leginkább ügy, hogy egy-egy magyar hadosztályt mindkét oldalról német hadosztályok kereteznek be, s hátul német harckocsi csapatok helyezkednek el. Egy esetről tudunk, amikor nem egy hadosztályt, hanem egy ezredet kereteznek be német csapatok. Azonban (a mi balszárnyunkon) a magyar csapatok többsége még mindig egy tömegben foglal el tüzelőállást. Vagyis a beékelés a magyar csapatok kisebbségére vonatkozik. A magyar hadvezetőség intenzív ellenpropagandát fejt ki a mi propagandánkkal szemben. Ennek az ellenpropagandának, amely szóbelileg történik, fő jelszavai a következők: „Rövidesen jön a leváltás, tehát nem érdemes átmenni az oroszokhoz, mert aki nem megy át, az hamarabb kerül haza" (emellett a leváltást dátumra ígérik be és a határidőt folytonfolyvást kitolják). „Az oroszok külön katonai alakulatokat létesítenek azokból a magyar katonákból, akik átmennek hozzájuk, és ezeket az alakulatokat a román frontra vetik. Tehát alti átmegy az oroszokhoz, annak tovább kell harcolnia." „Az oroszok nem maguk lövik agyon a magyar hadifoglyokat, hanem visszaküldik őket a magyar hadsereghez, hogy itt lőjék őket agyon." „A németek segítenek a magyaroknak megvédem Magyarország határait." „A német megszállás rossz, de az orosz százszor volna rosz-140 Helyesen: Weiszfeller. 141 Morozovról, az operatív csoport vezetőjéről van szó. (A moroz szó oroszul fagyot jelent.) Valószínűleg Rózsa Richárd, Kilián György és Turjanicza Anna sikertelen ejtőernyős ledobására utalt Gerő.
