Századok – 1998
Dokumentumok - Baráth Magdolna: Levelek a frontról 1944. Rákosi Mátyás; Gerő Ernő; Farkas Mihály és Vas Zoltán levelezése III/633
DOKUMENTUMOK 667 szabb." „Nem szolidáris dolog átmenni az oroszokhoz és cserben hagyni a bajtársakat." „Az oroszok elviszik a foglyokat Szibériába." „Az oroszok bolsevizálni akarják Magyarországot, ugyanazt akaiják csinálni, ami 1919-ben volt." Figyelembe kell venni, hogy mindezek az „argumentumok" és jelszavak hol itt, hol ott merülnek fel, s hogy legtöbbjük csak egy-egy ezredben vagy zászlóaljban szerepel. Ezért az ellenpropagandánál óvatosaknak kell lennünk, nehogy mi magunk terjesszük az ellenség érveit. Ebből kiindulva sok esetben csak ahhoz a csapathoz intézett propagandában (röpirat, hangszóró) válaszolunk, ahol a kérdés felmerült. Az önként átjövök számának megcsappanása bizonyára összefügg azzal is, hogy az utóbbi időben ügyszólván nincsenek aktív harcok, ennek folytán a magyar csapatoknak nincsenek jelenleg nagyobb veszteségei, tehát a katonákat az állandó halálveszedelem nem ösztökéli arra, hogy átjöjjenek. Végül figyelembe kell venni, hogy néhány héttel ezelőtt a magyar állások nagyon hézagosak voltak, jelentékeny szakaszok egyáltalán nem voltak megszállva. Most ez a helyzet megváltozott. Úgyszólván mindenütt vannak csapatok, az állások előtt sokhelyütt aknamezők húzódnak, s ezért az átjövetel nehezebb. Azonban természetesen egyáltalán nem akarom „objektív" okokkal magyarázni, miért csökkent az önként átjövök száma, és általában a foglyok száma. Kétségtelen, hogy végső fokon ennek az oka abban áll, hogy mi nem dolgozunk megfelelően, nem reagálunk eléggé az ellenség rendszabályaira. És ha ilyen hosszan írok erről a kérdésről, ez azért van, mert rendkívül nyugtalanít a dolog. Pedig bizonyos, ezt számos tény bizonyítja, hogy a magyar katonák és tisztek hangulata igen elkeseredett a németekkel szemben. Az sem kétséges, hogy röpiratainkat ma már csaknem minden magyar katona ismeri, különösen a Zsukov parancsot14 2 és a kedvezményekre jogosító igazolványt, és általában hisznek a propagandánknak. A katonák és tisztek hangulata az utóbbi időben semmi esetre sem javult. Mindez amellett szól, hogy ha a helyszínen alaposan megvizsgáljuk az okokat és megfelelő rendszabályokat foganatosítunk, akkor ismét meggyorsítjuk a bomlási folyamatot, és még tömegesebben fognak átjönni az emberek, mint azelőtt. Ez a fő célja az utazásomnak. Minthogy harcok alig vannak, zsákmány-dokumentum is nagyon kevés van. Ez az oka annak, hogy nem küldünk többet. Amennyire meg lehet állapítani az anyagból és a foglyok által szolgáltatott információból, a kormány nem népszerű, és eddig nem is reklámozza magát különösképpen a hadseregben. Ott a propaganda főleg Horthy személye körül csoportosul. Mint már a múltkor is írtam, a Horthy-legenda még igen erősen tartja magát. Ezért kiadtunk két röpiratot, melyek közük az egyik az eskü kérdésével foglalkozik és csak közvetve Horthyval, a másik viszont egyenesen felveti a Horthy-kérdést. Mindkettőt hadifogoly tisztek és katonák nevében adtuk ki. Az első már megjelent százezer példányban, a másik ugyanilyen példányszámban most van nyomás alatt. Fontosnak tartjuk, hogy a tisztikar megnyerhető részét elválasszuk a németbérenc kisebbségtől. 142 1944. április 29-én intézték az ún. Zsukov-parancsot az 1. Ukrán Front csapataihoz. A parancsban - az egyik oldalán a magyar, a másikon orosz szöveggel - az szerepelt, hogy azok a magyar katonák, akik beszüntetik a harcot és önként átmennek a Vörös Hadsereg oldalára, előnyökben részesítendők és garantálták, hogy a háború után visszatérhetnek hazájukba. Földes Pál szerint a Zsukov-parancsot Gerő utasítására Somogyi Imre szerkesztette, s Gerő mutatta be a tervezetet Zsukovnak. (Földes Pál i. m. 319.)
