Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
56 CSERNUS SÁNDOR amikor még megemlíthette volna a Saint-Denisi szerzetes Franciaországi Lajos magyar házassági terveit, az éppen a Visconti-leánnyal való házasságra vonatkozó rész; ez azonban rövid, lakonikus és nélkülöz minden elemzést, illetve kommentárt.2 1 A szöveg egy másik részének olvasása során tett megjegyzése is arra enged következtetni, hogy Pintoin mester valószínűleg szándékosan hagyta jótékony homályban ezt az epizódot: egy alkalommal ugyanis utal arra, hogy a „szégyellni való dolgokat" nem szívesen írja bele krónikájába, ... s mint ő maga írja, „végül is nem kell mindenről beszélni..."22 A történetírók között tehát az epizóddal kapcsolatos legrészletesebb és legpontosabb információt Froissart krónikájában találhatjuk, akinek a véleménye valószínűleg jól tükrözi a francia udvar véleményét is; a Valois-k, igaz utólag, de kellő diplomáciával és könnyű szívvel mondtak le magyarországi jogaikról; mindenesetre a történteket semmiképpen sem tartják számon az „emlékezetre méltó események " között — s talán nem járunk messze a valóságtól, ha megállapítjuk, hogy árnyalatnyi eltérésekkel ugyan, de valószínűleg ugyanazt fejezi ki Froissart kommentárja amit Pintoin mester hallgatása... A források által közölt adatokat számbavéve láthatjuk, hogy jól érzékelhetően más a helyzet a török kérdéssel, és annak századvégi „fénypontjával", a nikápolyi ütközettel kapcsolatban: az érdeklődés széleskörűbb, részletesebb, összefüggésben természetesen azzal, hogy az események kihatása is sokkal nagyobb horderejűnek tűnt. A nikápolyi ütközet előkészületeinek, lezajlásának és utóhatásának rendkívül nagy irodalma van, és számos korabeli forrás és későbbi feldolgozás foglalkozik vele. Mivel a fogságba esett franciák kiváltására a tartományaikban külön adókat vetettek ki, a publicitásnak még egy sajátos formája is gondoskodott arról, hogy a tragikus események és a török veszély a lehető legszélesebb körben ismertté váljon.2 3 21 Pintoin nem szimpatizált ugyan az Orléans-i herceg körével, de azt semmiképpen sem tehette meg, hogy a korabeli francia politikai élet egyik legfontosabb személyiségéről ne vegyen tudomást. Más alkalommal nem is teszi, így többször is említi a király fivérérét, a vele kapcsolatos házassági tervek közül azonban csak a Visconti-leánnyal való esküvőről tesz egy rövid megjegyzést. Pintoin, I., 30-31, 590-591, 594-595, 602-603, 610-611. De nem foglalkozik a magyar házasság tervével kései utódja, Coville sem; csak a Valentina Viscontival megkötött házasságát említi meg. Coville, Vili., 297-298. 22 Talán nem járunk messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy az udvar tekintélyét tisztelő krónikásunk számára egy francia királyi herceg („prince du sang") furcsa körülmények között füstbe ment házassága senkinek nem vált a dicsőségére, s ezért jobbnak látta, ha egyáltalán nem szól róla. Pintoin, I., 562-565., Guenée, Michel Pintoin, 55-56, 47-48. 23 Mi itt természetesen a talán Magyarországon ritkábban használt francia anyagra koncentrálunk. A nikápolyi ütközettel kapcsolatos adatokat nagyobb számbem mindenekelőtt Froissart és Pintoin krónikái, valamint a Boucicaut marsall tetteit elbeszélő Emlékiratok tartalmaznak. Legfrissebb kiadása: Le livre des faicts du bon Messire Jean Le Maingre, dit mareschal Boucicaut, ed. par D. Alande, Textes Litt. Fr., Genève, 1985,1-Ш. (kritikai kiadás) A vereség körülményeire és hatására a kiterjedt irodalomból lásd Setton, K. M.: The Papacy and the Levant (1204-1571), I-IL, The American Phil Soc., Philadelphia, 1978, I., 356-360., Atiya, A. S.: The Crusade of Nicopolis, London, 1934, 1-65., A csata és a Nikápolyt megelőző és az azt követő diplomáciai akciók leírását lásd.: Mályusz, Zsigmond király..., 104-110, s az ütközet lefolyását (leszámítva a francia forrásanyagot) legrészletesebben adja Rázsó Gy.: A Zsigmond-kori Magyarország és a török veszély (1393-1437), Hadt. Közi., Új folyam, n° 3., (1973), 411-425., Coville, 320-321, a vereséget egyértelműen Zsigmond rovására írja. Froissart bőven és több részletben számol be az eseményekről, az előzményekről és a következményekről egyaránt. Froissart, XV köt., 216-227, 229-231, 242-264, 307-352, 354-360, s
