Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
616 APOR PÉTER a vádlott elmagyarázta, hogy csak azért ütötte a zsidókat, mert elkezdett benne hinni, hogy tényleg kolbászt csinálnak a gyerekekből. Figyelembe véve, hogy bizonyos zsidó kereskedők és a szegényebb parasztok közti életszínvonalbeli különbség volt a falusiak szerint a konfliktus fő oka, a magyar gyerekekből kolbászt és szalámit készítő zsidó kereskedőkről szóló mese érzelmeik tökéletes metaforája volt. Egy olyan közösségben, ahol súlyos élelmiszerhiány alakult ki, és a húsételt majdnem luxuscikknek tartották, a kereskedők által birtokolt áruk bősége tökéletesen érthetetlen és elviselhetetlen volt. Nélkülöző társadalmakban az étel igen erőteljes kifejezési forma: ez volt a helyzet minden hagyományos paraszti közösségben, a népmesék világosan mutatják ezt. Ezért kézenfekvően lehetett az ilyen jólét szimbolikus kifejezőjévé a keresztény gyerekből készült kolbász. Ez az elbeszélés magyarázatot adott a kereskedők gazdagságára. Néhány ember hihetett csak a zsidóellenes vérvádban a 20. század közepi Magyarországon, az emberevés meséje azonban határozottan kifejezte a parasztok viszonyulását a feketézőkhöz. Ez a csoport a szegényebb családok megélhetését veszélyeztette, és társadalmi igazságtalanságot jelentett a számukra. Az életszínvonalbeli különbségek által érzékelt, hagyományos zsidó kép segítségével testet öltött és a gyerekgyilkosság vádjával eltávolított feketézők a nélkülözést és a falusi közösség fenyegetettség-érzetét szimbolizálták, ahogy azt az egyik vádlott megfogalmazta: „Ki kell irtani a zsidókat, hadd pusztuljanak a büdös zsidók, mert keresztény és magyar hússal élnek, összefogdossák a keresztény gyermekeket, és kolbásznak dolgozzák fel, a magyarokat fel akarják akasztani."4 9 A sajátosan átformált vérvád nem a pogrom kitörésének oka volt, inkább jogossá tételéhez szolgált eszközül. A rituális gyilkosság átalakított vádja bizonyosan felidézte a népi antiszemitizmus összetevőit, ennek ellenére ez nem tekinthető a zsidóüldözés okának. A zsidókat gyerekgyilkossággal vádolták, és az öregebbek még emlékezhettek a 19. századi vérvádakra. Az újkori Magyarországon a zsidók rituális gyilkosságának vádja 1882-től (Tiszaeszlár) 1901-ig (Németújvár) bukkant föl. Tiszaeszláron április 1-én eltűnt egy tizennégyéves kislány, és két nappal később már faluszerte beszélték, hogy a zsidók ölték meg. Akkortájt volt a zsidó húsvét és az új metsző választásának ideje, ezért nagy számú ismeretlen zsidó tűnt föl a faluban. Ezek az események feszült légkörhöz vezettek, és a falusiak a kislány elvesztét a zsidókkal hozták kapcsolatba, felidézve a rituális gyilkosság hagyományos vádját. Azzal vádolták őket, hogy templomuk vagy a pászka megszenteléséhez a keresztény szűz vérét vették. Ez a vérvád tradicionális nyelvezete, így vádolták a zsidókat gyilkossággal a 19. századon át. 1891-ben egy nagyszokoli izraelitát gyanúsítottak meg azzal, hogy levágta fiatal keresztény szolgálóját, és vérét vette, míg Németújváron a tanúk láttak egy lányt zsidók társaságában belépni egy zsinagógába, ahonnan többé nem jött ki. Következésképpen, a zsidó gyerekgyilkosok meséje nem hangzott teljesen meglepően a kunmadarasiak előtt: a népi tudás jól ismerte ezeket a történeteket. Elképzelhető, hogy néhányan hittek bennük, mégis az egyik vádlott vallomása valószínűbbnek látszik: „Hát, hiszem is, nem is."5 0 49 Minden vallomás: V 56032/1. A népmesék szimbolizmusáról Id.: Robert Darnton: Lúdanyó meséi. In: Uő.: i. m. 15-124. 50 Pelle i. m. 164. A vérvádak leírása Kende i. m. 99-123-ra támaszkodik.
