Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
A NÉPI DEMOKRÁCIA ÉPÍTÉSE: KUNMADARAS, 1946 617 A kunmadarasi zsidók elleni vádak oly mértékben különböztek a hagyományos vérvádaktól, amely kizárja a rituális gyilkosságok történetének egyszerű feléledéséről szóló értelmezést. Ez az eset sokkal inkább a nyerészkedők elleni népi vádaskodás szimbolikusan megfelelő formájának tekinthető. Ezt a következtetést megerősíti az a tény is, hogy csupán a kereskedő zsidókat bántalmazták. Ahogyan Kempfnek Ede, az állatorvos utalt rá 45 évvel később:,, Amikor odaértek, valaki megszólalt a tömegben, hogy ezt az embert nem kell bántani, mert az sokat segített, amikor az állatainkkal bajban voltunk. És az emberek elmentek."5 1 A zsidókról közvetített kép nem befolyásolta a közösség minden tagját. A kunmadarasiak nem emlékeztek a zsidóüldözést megelőző antiszemita megnyilvánulásokra. Nem figyeltek föl antiszemita légkörre vagy antiszemitizmusra a faluban. Egy vádlott elmondta, hogy előzőleg nem hallott rossz híreket a zsidókról. Egy másik azt vallotta, sohasem beszélték, hogy ki kellene űzni őket a faluból. A harmadik nem hallott becsmérlő szavakat a zsidókról. Több vádlott beszélt arról a bíróság előtt, hogy előzőleg nem haragudtak a zsidókra, és nem volt velük semmi bajuk. Ahogy egyikük megfogalmazta: „Én a zsidókra sohasem haragudtam, nem tudok különbséget keresztény és zsidó között, én csak jó és rossz embert ismerek." Több zsidó is említette, hogy nem tapasztaltak Kunmadarason antiszemitizmust a verekedést megelőzőleg, sőt mi több, egyikük beszámolt arról, hogy „mikor a deportálásból visszajöttünk, a község szeretettel fogadott bennünket".5 2 Mindez nem zárja ki antiszemita megnyilvánulások megtörténtét, ám az emlékezők számára ez annyira nem tűnhetett föl, hogy még egy kétségkívül könnyen adódó összefüggésben, a pogroméban, sem idézték föl azokat. Ez arra utal, hogy az emberek nem voltak igazán fogékonyak az antiszemita beszédmódra. A lázadás résztvevői tényleges tapasztalatok és érintkezés során helyezték szomszédaikat a zsidó feketézők szerepébe, így üldözésük nem tekinthető fasiszta összeesküvés eredményének. A parasztok megértési folyamata oly mértékben különbözött a náci faj elméletétől, hogy a történész nem tulajdoníthatja a zsidóüldözést efféle hatásoknak sem.5 3 A kunmadarasi emberek nem formáltak közös elbeszélést történeteikből, az eseményeket sokféle és személyes módon idézték föl. Emlékezetük az erőszakot mint a közösséget ért sérelemre, így Nagy János letartóztatására, a zsidók jogtalan gazdagságára vagy az inflációs nyerészkedésre adott reakciót őrizte meg. Az erőszak jogosságába vetett hitüket pedig megerősítette a zugüzérek elleni kampány és a zsidókkal kapcsolatos népi bölcsesség vagy a tőlük való idegenkedés. IV A történelem behatolása: a tárgyalás A per különlegesnek tekinthető, hiszen a Népbíróság Ötös Különtanácsa előtt zajlott, melyet az 1946. VII. tc. alapján hoztak létre abból a célból, hogy ítélkezzen a demokrácia és a köztársasági rendszer elleni bűntettek elkövetésével gyanúsítottak fölött. Ebben az ügyben az illetékes bíróság a budapesti ötös különtanács volt, így a 51 Ötvös: A madarasi... 86. 52 V 56032/1 53 Arról, hogyan jön létre a különbözőség érintkezés során Id.: Thomas H. Eriksen: The Cultural Contexts of Ethnic Differences. Man 1991. 3. 127-144. A kultúrának azt a fogalmát, amely szerint az kulturális javak elsajátításának rendszere Roger Chartier: Culture as Appropriation: Popular Cultural Uses in Early Modern France. In: Understanding Popular Culture: Europe from the Middle Ages to the Nineteenth Century. Szerk.: S. Kaplan. Berlin, 1984. 229-253. dolgozta ki.
