Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
614 APOR PÉTER azonnali kiűzéséről szólt, bár ezt később úgy módosították, hogy azok, akik beilleszkednek a társadalmi fejlődésbe és a magyar közösségbe, maradhatnak. Egy tanú mélyebben is megmagyarázta ezt a kijelentést, nevezetesen, a gyűlés azt várta el a zsidóktól, hogy fogadják el a demokráciát, azaz osszák meg sorsukat a közösséggel. Mit jelentett a falusiak számára ez a közös végzet? A tanúk kifejtették, hogy a határozat azok ellen a zsidók ellen készült, akik nem dolgoztak, és rosszul érezték magukat a faluban, és akiket már felszólítottak a távozásra. A parasztok a nehéz munkát tartották a háború utáni helyzetben közös kötelezettségnek, és azokat, akik, úgy tűnt, nem felelnek meg elvárásaiknak, a közösségből elkergethetőnek vélték. Tóth Zsigmond azt vallotta, hogy akciójuk célja a zsidók munkára szorítása lett volna, míg egy másik tanú úgy emlékezett, hogy a pártközi értekezlet egyik résztvevője kifejtette, hogy nem fognak sokat veszteni a zsidók elüldözésével, mert ők úgysem dolgoznak, míg neki kérges a tenyere.4 4 A zsidó kereskedőket a társadalomhoz nem kötődő személyekként jelenítették meg, következésképpen feláldozásuk nem jelentett veszélyt a közösség számára. Feláldozhatóak lettek a társadalmi béke érdekében.4 5 Bemutatásuk módja azt érzékeltette, hogy a feketézőknek nincs helyük egy dolgozó közösségben: ők maguk helyezték a társadalmon kívül magukat. A népbíróság előtt a vádlottak egy adott társadalmi feszültséget fogalmaztak és értettek meg. Az a tény azonban, hogy a társadalom egy bizonyos rétege jobban él, mint a többiek, még nem biztosít érvrendszert az ellenük való erőszakos fellépésre. A konfliktust olyan jelképes módon kell megjeleníteni és felfogni, amely egyértelművé teszi, hogy a gyűlölt csoport ellenség, amely veszélyezteti a társadalom más tagjait. Az egyik vádlott, aki résztvett Rosinger megverésében a repülőtérnél, megindokolta, miért csatlakozott az akcióhoz: még az áldozat felbukkanása előtt arra jártak néhányan a faluból, akik elmondták, hogy a zsidók összeszedik a keresztény gyerekeket. Természetesen a tanú megijedt, hiszen csak gyerekei voltak otthon, és úgy gondolta, hogy már el is tűntek, ezért elkezdte ütni Rosingert. Ugyanakkor csak addig verte, amíg az ki nem jelentette, hogy nem bántotta a vádlott gyerekeit. Mindezt a következőképpen mondta el: „Öt kisgyermekem, melyek közül a legidősebb kilencéves, azon a napon, vagyis május 21-én, amikor a fentebb elmondott híreket hallottam, teljesen egyedül tartózkodtak odahaza a lakásban. Én e rémhír hallatára teljesen eszemet vesztettem, mert mindjárt arra gondoltam, hogy azóta talán már az én gyermekeim is a zsidók kai-mai között van."46 Egy másik vádlott arról számolt be, hogy először nem hitt a szóbeszédnek, de később a tömeghangulat hatására megváltoztatta a véleményét. A nővérétől hallotta, hogy gyerekeit bizonyos zsidók elvitték, és ez annyira felizgatta a férfit, hogy azonnal csatlakozott a zsidókat üldözőkhöz. Egy másikuk is megijedt, mert egyedül hagyta otthon kilenc éves öccsét. Sok tanú emlékezett, hogy hallottak másokat a piactéren arról beszélgetni, hogy a zsidók összeszedték a magyai- gyerekeket. Ez az elbeszélés különböző formákban bukkant föl. Egy tanú a következőképpen számolt be a piacon hallott pletykáról: megtudta, hogy az asszonyok azért tüntetnek, mert egy ott álló zsidó teherautón két keresztény gyereket találtak, 44 Uo. 45 René Girard: Violence and the Sacred. Baltimore, 1977. kül. 1-38. 46 V 56032/4
