Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
54 CSERNUS SÁNDOR íródott, és talán ezért nem érezhető benne a franciaországi király-jelölt részéről sem az elsöprő elszántság, hogy a magyar trónt mielőbb birtokba vegye: a kideríthetetlen, kusza és veszélyes, ráadásul távoli Magyarország helyzete valószínűleg — a „nagy megtiszteltetés és szerencse" ellenére sem — volt elég vonzó ahhoz, hogy Franciaországi Lajos otthagyja azt a közeget, ahol valójában nagyon is otthon érezte magát, ráadásul olyan körülmények között, amikor még a dolgok „szerencsés" alakulása esetén még a francia koronára is igényt tarthatott. A későbbi Orléans-i Lajost tehát legalább annyi tényező csábította a maradásra, mint amennyi előnnyel kecsegtették a magyarországi lehetőségek arra, hogy belevágjon a magyarországi trónviszályba.1 5 Mint ismeretes, Zsigmond mindent eldöntő, gyors reagálására 1385 augusztusában, Budán került sor.1 6 A Valois - Luxemburg fejedelmi versenyfutást tehát az ütőképesebb katonai és politikai pozícióban (ráadásul földrajzilag is előnyösebb helyzetben) lévő Luxemburgi Zsigmond 1385 augusztusában már egyértelműen megnyerte. Froissart, illetve informátorai a kronológiai bicsaklás ellenére pontosan érzékelték a helyzetet. Zsigmond akciója mindenesetre kényelmetlen helyzetet teremtett, amit valahogy a krónikásnak is fel kellett dolgoznia. Azt nem tudjuk meg tőle, hogy Valois Lajos hogyan reagált az eseményekre, Froissart azonban nem dramatizálja túl a helyzetet. Egy újabb fejezetben (,,Magyarországi ügyek /13851"), elmondja, hogy miközben a francia követség, és maga Valois Lajos, „aki már el is indult és megérkezett a champagnei Troyes városába és elbúcsúzott a királytól és nagybátyjától, Burgundia hercegétől" a „német király, aki római császárnak is nevezte magát, s akinek volt egy Henrik nevű öccse, a brandenburgi őrgróf' közbelépett, és „franciaországi unokaöccse" rovására, saját fivérét segítette a magyar trónra.17 Mint írja, ügyesen és titokban cselekedett, hiszen még a magyar anyakirályné sem tudott tenni ellene semmit. Végül megállapíthatjuk, hogy néhány apróbb pontatlanság mellett, a lényeget megint csak jól mondja el Froissart; s ami különösen meglepő, az éppen a házasság meghiúsulásának 15 Ezt az interpretációt valószínűleg megerősíti, hogy kronológiai tévedés is van a fejezetben: Froissart előbb említi Durazzoi Károly meggyilkolását (1386. február 7.), majd azt követően szól az újabb magyar házasságkötési kezdeményezésről (1384 március 7.) és a per procura házasság budai megkötéséről (1385 április) Kronológia, pp. 227-228. Egyébként Orléans-i Lajos magyar házassági terve idején még franciaországi lehetőségei sem zárultak le olyan egyértelműen, hiszen bátyja, Károly még nem házasodott meg (Károly esküvőjének időpontja 1385. július 17.), ráadásul egészsége meglehetősen labilis. Orléans-i Lajos számára ekkor még a francia korona sem volt elérhetetlen távolságban. Autrand, Charles VI, 179-188, 138-194, 150-168. A sors tragikus játéka, hogy Orléans-i Lajos később Párizsban lett gyilkosság áldozata (1407. nov. 23.); de valójában Zsigmondot leszámítva tragikus sors jutott a magyar trón többi várományosának, Kis Károlynak, Máriának és a valószínűleg mérgezés áldozatává lett Nápolyi Lászlónak (1414 aug. 6.) is. 16 A Valois - Luxemburgi versenyfutást tehát az ütőképesebb katonai, politikai és földrajzi pozícióban lévő Zsigmond 1385 augusztusában már gyakorlatilag megnyerte: Zsigmondnak, Demeter esztergomi érsek közreműködésével ekkor sikerült érvényesíteni jogait, s házasságra lépnie Anjou Máriával. A francia párt visszaszorult, vezéralakja, Garai Miklós elvesztette a nádori méltóságot. Mályusz, Zsigmond király..., 14, 16. 17 Zsigmond és a francia uralkodóház (vagyis a Luxemburgok és a Valois-k) rokoni kapcsolataira gyakran történik utalás. Ennek alapja elsősorban az, hogy V Károly anyja, Bonne de Luxembourg, Zsigmond apjának, IV Károly császárnak a testvére. Zsigmond tehát így nemcsak V Károly unokatestvére, hanem Anjou I. Lajosnak (II. Anjou-ház), Jánosnak, Berry hercegének és Burgundiái Fülöpnek is. Zsigmond tehát VI. Károlynak, Valois Lajosnak és Félelemnélküli János burgundi hercegnek egyaránt az unokanagybátyja. Favier, J.: Dictionnaire de la France Médiévale, Paris, 1993, 155, 246-247.
