Századok – 1998

Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601

Apor Péter A NÉPI DEMOKRÁCIA ÉPÍTÉSE: KUNMADARAS, 1946 Bevezetés Ha az utazó megérkezik Kunmadarasra, első pillantása a községházára esik, mely előtt ott áll az első világháború áldozatainak emlékműve. Az egykori piactér másik oldalán egy újabbat talál, melyet a második világháborúban elesett katonáknak és polgároknak emeltek. Ha itt hátrafordul, az utca túlfelén egy fekete táblát pillanthat meg, az 1946-os kunmadarasi pogrom áldozatainak szentelve. Ennek az eseménynek az emlékezete azonban mindmáig nem egyértelmű. Közvetlenül a zsidó áldozatok emlékköve mellett egy oszlop emlékeztet a kunok bejövetelének dicsőséges 750. évfordulójára. A második világháborús emlékmű pedig csak a pogrommal hozzávetőleg azonos időben meghalt nem zsidó áldozatok emlékét őrzi meg. Az emlékezés súlyos terhét körülveszi a történelem. Kunmadaras neve meglehetősen rossz mellékzöngékkel bír a történeti emlékezetben: az elemzők többnyire összekötik a pogromot a háború előtti antiszemita propagandával, és a fasizmus utójátékának tartják a történteket, melyek mögött így fölsejlik a náci népirtás is a háttérben.1

E tanulmány szerzője nincs meggyőződve 1 1989 után valódi robbanás következett be a Kunmadaras körüli tudományosságban. Az első tanulmányt a helyi református lelkész publikálta: Ötvös László-. A madarasi antiszemita megmozdulás. Jászkunság 1990. 2. 81-93. A zsidók megtámadásának fő okát az elsőrendű vádlott, akinek később a szervezést is tulajdonították, antiszemita izgatásában látta. Az emberek fogékonyak voltak rá, hiszen a paraszti közösség életében az volt a legszegényebb hónap, ezen kívül a zsidó vásárló és nem zsidó eladó közti viszony feszültséghez vezetett a faluban. A második dolgozat nem sokkal az első után jelent meg: Pelle János-. Az utolsó vérvádak. Budapest, 1995. 151-168. (Eredetileg A „mezítlábas vérvád". 2000 1990. 7-8. 69-76.) A szerző érvelése szerint a magyar fasiszta párt tagjai, az úgynevezett kisnyilasok szervezték a fellépést a zsidók ellen. Mivel a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt megbocsátott nekik és megengedte felvételüket, közvetve mindkettőt felelősség terheli a pogromért. Pelle a következőképp sorolta fel a létező antiszemitizmus okait: erkölcsi romlás a háború alatti fosztogatások következményeképp, a lumpenproletariátus megjelenése a politikában, viták a régi zsidó és az új nem zsidó tulajdonosok között és a Nemzeti Parasztpárt antiszemita politikája. Ez az antiszemitizmus a rituális gyilkosság vádjával kirobbant népítéletekben végződött. Két évvel az előző írás megjelenése után egy másik cikk összefoglalta az antiszemita eseményeket a háború utáni Magyarországon: Standeisky Eva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban. Századok 1992. 2. 284-308. A szerző leszögezi, hogy a pogrom oka elsősorban az volt, hogy a háború alatti jólét megszűnt Kunmadarason, és a falusiak elvesztették munkájukat, másodszor, a helyi pártok nem tettek megelőző lépéseket, harmadszor, a rendőrség közömbös magatartása és végül a lumpen elemek felbukkanása. Az utolsó tanulmány eredetileg szakdolgozatként íródott: Vörös Éva: Kunmadaras. Ujabb adatok a pogrom történetéhez. Múlt és Jövő 1994. 4. 69-80. E szerint a pogromot a vagyoni viták, egy helyi tanító elítélése miatti feszült hangulat, az elsőrendű vádlott által terjesztett vérvád és a lappangó antiszemitizmus okozta. Egy doktori értekezés - Palasik Mária: A jogállam megteremtésének kísérlete és kudarca Magyarországon 1944-1949. Kézirat, 1994. - bírálja a pártok hatalomért folytatott politikai harcát, mint amely felerősítette az erőszakos légkört és a zsidók elleni gyűlöletet. Mindezen érvelések közös jellemzője, hogy feltételezik az antiszemita gyűlölet változatlan voltát, és amennyiben magyarázzák, akkor teszik ezt különböző általános társadalmi elégedetlenség vagy politikai lépések leírásának segítségével. (Ezek a megállapítások fellelhetők a magyar zsidók háború utáni helyzetéről írott alapvető