Századok – 1998

Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601

602 APOR PÉTER ennek a politikai természetű folytonosságnak a létéről. Éppen ezért a vizsgálódás a faluban 1945-ben és 1946-ban lezajlott események sajátosságaira összpontosít, és ezeket a háborű utáni helyzet közvetlen összefüggéseiben próbálja megérteni. A dolgozat fő célja az, hogy felderítse, mi volt a viszony a helybeliek közvetlen emlékei és a között a hivatalos változat között, amely a feszültségek kirobbanását követő perben kezdett megfogalmazódni. Azt a folyamatot vizsgálja, melynek során a történelem közösségi elbeszélése új jelentéssel ruházza fel, és magába olvasztja a múltról való tudás személyes és egyéni formáit, az emlékezeteket. A múlt közösségi feldolgozását vagy térbeli távolság, azaz nem résztvevő szempontból történő megértés vagy az elbeszélés és az elbeszélt események közti jelentős időbeli eltérés teszi lehetővé. A távolság mértékével fordított arányban csökken az érzelmi és erkölcsi azonosulás lehetősége a távolba helyezett tárggyal, élőlénnyel vagy éppen emberrel.2 A tanulmány előföltevése szerint ez a folyamat fordítva is lehetséges: bizonyos események érzelmi közelségbe hozása is csökkenti a megfigyelőben a távolság érzetét. Annale lehetősége, hogy egy történeti elbeszélést ilyen módon mutassanak be, Kunmadarason először az egyik helyi tanító, Nagy János igazoló eljárása, majd ezt követő népbírósági tárgyalása során merült fól. Az időben ezek után bekövetkező pogrom kapcsán a dolgozat azt vizsgálja, hogyan formálódott meg a zsidóüldözés emlékezete a résztvevőkben. Befejezésként a tanulmány a pogromot követő elsőfokú népbírósági tárgyalást elemzi. A per ugyanis éppen arra törekedett, hogy csökkentse a távolságot történelem és emlékezet között. Választ keres a tanulmány továbbá arra a kérdésre, hogy volt-e valami köze annak, hogy a történeti értelmezés a későbbiekben leírt formában valósult meg, ahhoz, hogy Magyarországon 1948-ban a népi demokráciaként ismert rendszer jött létre. A dolgozat alapját egy viszonylag kevésbé feldolgozott forrás, az elsőfokú bíróság előtt lezajlott tárgyalás dokumentumai adják. Az iratanyag több ezer oldalt tartalmaz, és — amennyire megállapítható — egyetlen kutató sem foglalkozott velük ezt megelőzően, eltekintve attól, hogy néhány, a feljegyzések között található adatot felhasználtak a zsidóellenes erőszak eseményeinek rekonstruálására. I. A falusi tanító pere „Nagy János, helybeli néptanító, mint a Levente testület főoktatója, éveken át fertőzte a magyar ifjúságot az irányított németbarát, fasiszta politika eszméivel. О maga, bár soha katona nem volt, nem átallotta 1944 tavaszának Hősök napján tartott ünnepélyén a nagy nyilvánosság előtt, azon örömének adni kifejezését, melyet az tanulmányban is. Karády Viktor: Szociológiai kísérlet a magyar zsidóság 1945 és 1956 közötti helyzetének elemzésére. In: Zsidóság az 1945 utáni Magyarországon. Párizs, 1984. 37-180.) Ezek a fajta értelmezések általánosak voltak az 1970-es évek társadalomtörténészeinek antiszemitizmusról szóló tanulmányaiban. Lásd például: Philippe Wolff: The 1391 Pogrom in Spain. Social Crisis or not? Past & Present 1971. 1. 4-18. Angus MacKay: Popular Movements and Pogrom in Fifteenth-Century Castile. Past & Present 1972. 2. 33-67. 2 A távolság társadalmi és politikai vonzatainak elemezhetőségét a következő tanulmány veti fol: Carlo Ginzburg: Killing a Chinese Mandarin: The Moral Implications of Distance. Critical Inquiry 1994. 3. 46-60. Jelen munka igen sokat köszönhet a fenti dolgozat gondolatai alapján a Közép-Európai Egyetemen 1995. őszén tartott szemináriumon elhangzott beszélgetéseknek. Köszönet illeti ezenkívül a CEU Történelem Tanszékének tanárait, elsősorban Rév Istvánt, majd Pető Andreát önzetlen segítségükért, valamint Kovács M. Máriát és Karády Viktort értő bírálataikért. A tanulmány esetleges hibái azonban csakis a szerzőt terhelik.Történelem és emlékezet fogalmának általam