Századok – 1998
Közlemények - Palasik Mária: A szólásszabadság deklarálása és korlátainak kezdetei Magyarországon (1946–1949) III/585
588 PALASIK MÁRIA részesíteni, és azokat az intézményeket meg sem határozom: ez valami olyan elasztikus fogalomnak nyújt védelmet, amelyet nézetem szerint tételes jogilag nem védhetünk meg."1 3 Felhívta a figyelmet, hogy kialakulhat egy olyan bírói gyakorlat, amely esetleg a Gazdasági Főtanácsot vagy a népbíróság jelenlegi szervezetét óhajtja védelemben részesíteni, holott ezek csak átmeneti szervei a demokráciának. Szerinte inkább „a személyes szabadságot, a szabad gondolat- és véleménynyilvánítást, a vallás szabad gyakorlását, az egyesülési és gyülekezési jogot, a magántulajdon intézményének, a házasság intézményének, az osztályok, bevett és elismert egyházak, azok lelkészei elleni izgatással szemben való védelmét" kellene a törvénynek biztosítania. Zsedényi bírálta az „izgatás" fogalmának kibővítését. Az eddigi joggyakorlatban izgatás alatt a nyilvános felhívást értették. A megváltozott értelmezés szerint, ha valaki legalább két személy jelenlétében állít valamit, az is izgatásnak számíthat. Zsedényi felhívta a figyelmet, hogy ezzel „lehetőség teremtődik bizonyos cabinet noirszerű spicliskedésre, egymás elleni feljelentésre stb., amire úgyis hajlamosak a mai időkben az emberek".14 A baloldal számára viszont elfogadhatatlan volt egy magántulajdonon alapuló polgári demokratikus intézményrendszerrel bíró köztársaság védelme. Ha ebbe belementek volna, saját kezüket kötötték volna meg. Ügy gondolták, már az egy éves átalakulási folyamat is egy sor olyan intézményt állított fel és olyan intézkedést hozott, amelyek túlfeszítik a polgári demokrácia kereteit. Ilyen a Földbirtokrendező Tanács, a Gazdasági Főtanács, a rendőrség. Ezekben a testületekben a parlamentben meglévő kisgazdapárti többséggel szemben baloldali, elsősorban kommunista többséget tudnak felmutatni. Az MKP ezen intézmények bővítésével — melyeket az új demokratikus államrend intézményeinek tartott —, kívánta elérni hatalmi pozícióinak növelését. Tehát az érdeke az volt, hogy egy olyan kerettörvényt alkossanak meg, amely a lehető legszélesebb lehetőséget nyújt számára azáltal, hogy a törvény végrehajtását a népbírósági tanácsokra bízza, amelyeket szintén hatalmi pozíciói egyik bázisának és az új köztársaság „védekező alapintézményének" tartott. Orbán László (MKP), a napirend előadója ezt különben egyértelműen meg is fogalmazta. „Itt van egy konkrét példa, a földreform. Nem kétséges, hogy a magyar demokrácia egyik alapvető intézménye. Ez például a magyar demokrácia első heteiben és hónapjaiban még nem volt meg. Ugyanígy el tudjuk képzelni, hogy még lesznek olyan intézmények, amelyeket törvénybe iktatunk, s melyek alkotmányunk szerves elemévé, lényeges elemévé fognak válni. Ha mi taxatíve felsorolnánk azokat az intézményeket, amelyeket kizárólag meg akar védeni ez a rendszer, akkor hogyan tudjuk biztosítani az esetleg később alkotmányunkba bekerülő alapvető intézmények védelmét?"15 Az MKP parlamenti frakciója február 27-i ülésén Orbán Lászlótól kapott tájékoztatást arról, hogy milyen vitás kérdések merültek fel a köztársaság védelméről szóló törvényjavaslatnak az alkotmány- és közjogi bizottságban folyó tárgyalásán. Beszámolt arról, hogy a polgári politikusok az izgatás és lázítás bűntettének körülhatárolásával kapcsolatban ragaszkodtak ahhoz, hogy csak a nyilvánosan elkövetett izgatást kövesse felelősségrevonás. „Ha tehát suttogó propagandával négyszemközt, 13 MOL Jelenkori Gyűjtemény XVIII-1. 10. d. 14 Uo. 15 Uo.
