Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 51 ÍJ Luxemburgi Zsigmond, a rivális és a szövetséges Az alábbiakban azokat forrásokat tekintjük át, amelyek Luxemburgi Zsigmond és Valois Lajos Anjou Mária kezéért (ha lehet ezt a lovagias elemeket és érzelmeket valószínűleg teljesen nélkülöző versenyfutást így felfogni), s ezáltal a magyar trónért folytatott vetélkedést és Zsigmond trónrakerülését íiják le, majd pedig azokat a beszámolókat, amelyek a keresztény Nyugat-Európa utolsó nagy „középkori és lovagi ihletésű" törökellenes vállalkozásáról, a nikápolyi hadjáratról állnak rendelkezésünkre. Mint ismeretes, a házassági tervek második felvonásában, Erzsébet özvegy királyné (Garai Miklós nádor támogatásával) Franciaországi Lajost Máriával kívánta összeházasítani, sőt — az elteijedt középkori gyakorlat szerint — a házasság megkötésére követek útján per procura sor is került. A hazájában komoly politikai befolyással rendelkező Lajos grófnak, V. Károly fiának és az 1380 óta trónon lévő VI. , Károly király öccsének esetleges magyar trónra kerülése—azon túl, hogy meglehetősen komoly francia politikai orientációt tételezett föl — nagyjelentőségű és néhol igen merésznek látszó külpolitikai tervekhez kötődött.1 0 Mint láttuk, a magyar király, pápai ösztönzésre, már az első kísérlet alkalmával is a közös itáliai (nápolyi) törekvések és a magyarországi utódlás megszervezése érdekében kereste a kapcsolatot a Valois-házzal. A helyzet valamelyest változott, és I ezúttal már a fő cél a magyar korona megszerzése volt, hiszen a nápolyi trónért j Anjou I. majd II. Lajos folytatott harcot. Ugyanakkor a tervezett magyar—francia házasság a francia politika szempontjából közvetve és közvetlenül is jelentős előnyökkel kecsegtetett, és az avignoni pápa érdekei ismét világosan megjelentek az elképzelés I mögött: nem kisebb tervről volt itt szó, mint hogy megpróbálják Magyarországot egyértelműen az avignoni pápa oldalára vonni, hogy mintegy „magyar kooperációban" megnyissák számára az utat Róma felé; hogy Lombardia mögött kialakuljon egy francia befolyású hatalmi bázis, mely egyúttal képes lehetett volna ellensúlyozni a császárként (és nem utolsó sorban cseh királyként) alaposan megnövekedett tekintélyű Luxemburgok hatalmát; miáltal biztos támaszt találhatott volna a „császárság hátában" sőt, felvetődött egy döntően Lombardiára alapozódó ,Adriai Királyság" (Royaume d'Adria) létrehozásának a terve is, mely — a császárság és a pápai állam közé ékelődve alaposan megváltoztathatta volna a térség politikai erőviszonyait. Bármennyire is politikai fantazmagóriának tűnik ez a terv, a korabeli hatalmi tényezőket foglalkoztatta, lépéseiket befolyásolta, törekvéseiket motiválta.11 10 A közép-európai dinasztiák házassági politikájára lásd Mályusz E.: Zsigmond király uralma Magyarországon, Bp., 1984, 7-21., „Louis de France" törekvéseire Autrand, F.: Charles VI, Paris, 1986, 179-188. és Wenczel G.: I. Mária királynénak Lajos orléans-i herceggel per procura véghezment házasságáról, MTA Értesítője, Bp. 1851., Áldásy A.: Adalék Mária királynő diplomáciai összeköttetéséhez, Sz., n° 30, (1896), 542-550. A dinasztia meggyökeresedési folyamatára Székely Gy.: Luxemburgi Zsigmond, egy közép-európai uralkodó, in MZSKK, I., 29-69., Klaniczay, G.: Le culte des saints dynastiques en Europe Centrale. Angevins et Luxembourg au XlVe siècle, in L'Église et le peuple chrétien dans les pays de l'Europe du Centre-Est et du Nord, École Française de Rome, Roma, 1990., 221-247. és Uő.: Az uralkodók szentsége. Magyar dinasztikus szent-típusok középkori európai öszszehasonlításban, (Kandidátusi ért. Függelék), Bp. 1994. 11 így az avignoni pápának északról (Orléans-i Lajos) és délről (Anjou Lajos) garantált támogatói akadhattak volna, miközben a magyar erők ismét mozgósíthatók lehettek volna a nápolyi Anjou-ház képviselőivel, jelen esetben Kis Károllyal szemben, a vele kemény harcban álló ún. Valois-Anjou ház érdekében. Fauier, J.: Le Temps des principautés, Histoire de la France II., Paris, 1984,
