Századok – 1998

Tanulmányok - Korom Mihály: Az Atlanti Chartától a potsdami kollektív büntetésig.(A magyarországi német kitelepítés történetéhez) III/553

572 KOROM MIHÁLY renc és Vörös János miniszterek támogatták ugyan, de Gerő Ernő „formai és taktikai" szempontok miatt ellenezte azt. A vita élesedésével a külügyminiszter a lemondását is felvetette: „Amennyiben megfelelő módon nem tudja álláspontját érvényesíteni, úgy nem töltheti be tovább a külügyminiszteri állást" - jelentette ki a kormányülés jegyzőkönyve szerint. Végül is kissé visszafogottan, de felvetették a felvidéki magyarok problémáit a nemzetgyűlés ülésén is.4

7 A Népgondozó Hivatal bizottságai a július 1-én kapott felhatalmazás alapján sok nehézség közepette kezdtek hozzá a német nemzetiségű személyek múltbeli magatartásának a vizsgálatához. Novemberig 70 000 egyén felülvizsgálatát végezték el. Kiderült, hogy 30%-uk nem volt semmilyen kapcsolatban a Volksbunddal, 38%-uk tagja volt és 32% a támogatók közé számítódhatott.4

8

Ez utóbbiaknál lehetett meg elsősorban a tévedés lehetősége. Ebből következett már akkor, hogy körültekintő és időigényes munkát kell végezni, és hogy az eredmények szerint a Vorosilov követelte kitelepítési létszám teljesíthetetlen. Ettől kezdve fokozott mértékben jellemzi mind több magyar szerv tevékenységét az a magatartás, hogy hűzzák-halasszák az erre vonatkozó SzEB utasítások végrehajtását. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a SzEB elnökének október közepi, a német lakosságról szóló adatszolgáltatás sürgetésére vonatkozó kérésére a választ is csak a november eleji választásokat követően, november 23-án, az új kormány küldte el. Abban az erős szovjet nyomás és kényszer hatására a minisztertanács döntésének megfelelően a kimutatható Volksbund-tagság, az SS katonai szolgálat és a német nemzetiséget jelentő 1941-es bevallás alapján, a hozzátartozókat is számítva már 303 419 főt jelöltek meg kitelepítendőnek,4

9

Azonban ugyanúgy, mint a július 5-i, a 200 000-es magyar kitelepítési hozzájárulás, nem került elfogadásra, sőt, a SzEB komolyan nem is foglalkozott vele. Ekkorra megérkezett a NSzET szovjet igények szerinti döntése és kitelepítési tervezete. IV. A NSzET 1945. november 17-i javaslatnak megfelelően e hó 20-án döntött, és tervet fogadott el a Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországból kitelepítendő németek számát, a kitelepítés ütemtervét és németországi elhelyezését illetően.50 Mindezt Vorosilov november 28-án ismertette a SzEB valamennyi tagjával5

1

és 30-án az új magyar miniszterelnökkel, Tildy Zoltánnal is. Ennek a határozatnak az ismertetése a magyar kormánnyal hasonlít a potsdaminak a közléséhez. Vorosilov úgy ismertette azt, nem mellékelve a pontos szövegét, hogy Magyarországról 500 000 svábot kell az amerikai zónába áttelepíteni 1945 decemberi kezdéssel 8 hónap alatt a következő ütemezéssel: 1945. decemberben 10%-át, 1946. január-februárban 5-5%-át, március-áprilisban 15-15%-át, május-júniusban 20-20%-át és júliusban 10%-át. Arra is utasította a marsall a kormányt, hogy rövid időn belül tervet is készítsen a lebonyolításra. A közlés annyira egyértelműen utasítás, parancs volt, hogy a kormány ezt 47

MOL. XIX-A-83-a. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. IV 4-i ülésének jegyzőkönyve. 48

Balogh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 1945-1947. Bp., 1982. 89-90. 49

Uo. 90. 50

Frus, 1945. II. köt. 1316. és köv. oldalak. 51

PIL. 508. f. 1/73. (Az angol külügyminisztérium vonatkozó iratainak másolatai.)