Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
50 CSERNUS SÁNDOR királyi udvarban — az itáliai Anjou és a császári luxemburgi orientáció mellett (és nem kis mértékben) velük szemben — létezett egy francia Valois párt is: mint ismeretes, ezeknek a pártoknak a meglehetősen heves összecsapása a trónutódlás (illetve két esetben a királlyá koronázott Mária férjének megválasztása) kapcsán éleződött ki. Ez a rivalizálás — mely a két trónkövetelőt, Luxemburgi Zsigmondot és Valois Lajost „egy életre" szólóan állíthatta volna szembe egymással —jelent meg először a francia történetírás lapjain.8 A Zsigmond-kor jó fél évszázadára vonatkozó elbeszélő források további adatai nem oszlanak meg egyenletesen: a legtöbb információt és kommentárt a 14. század utolsó két évtizedének eseményeivel (Nagy Lajos utódlása, illetve Nikápoly), valamint Zsigmond konstanzi tevékenységével összefüggő közvetítő szereppel (különösen a párizsi és londoni út) kapcsolatban adják, a többi kérdés sporadikus adatok, illetve kommentárok formájában van csak jelen. Tekintettel arra, hogy ezeknek a forrásoknak a felhasználtsági, illetve hazai ismertségi szintje is erősen különböző, az alábbiakban arra törekszünk, hogy — egyrészt átfogóbb képet adjunk a magyar vonatkozásokat tartalmazó francia elbeszélő források egészéről, másrészt pedig (egy részletesebb forrásfeldolgozás segítségével) — igyekszünk pótolni a főbb hiányokat. Ennek értelmében a Zsigmond-korra vonatkozó anyagot három alfejezetre osztjuk, amelyekben először a Zsigmond trónrakerülésével és a nikápolyi ütközettel kapcsolatos információkat, illetve kommentárokat foglaljuk össze, másodszor a százéves háborúban való közvetítési kísérletet (különös tekintettel a párizsi látogatásra), valamint Zsigmond konstanzi tevékenységének francia visszhangját, harmadszor pedig a közvetítési kísérlet és a konstanzi zsinat utáni, Zsigmond haláláig teijedő korszakot, amikor is többnyire rövidebb és csak esetleges információk kerülnek a francia történetírás lapjaira Zsigmond husziták elleni harcairól, a római császárkoronázásról, illetve a bázeli zsinattal összefüggő eseményekről. Az információk „sűrűsödési pontjai" a nikápolyi hadjáratnál és Zsigmond párizsi látogatásánál tapasztalhatók: az előbbinél a vállalkozás „egész kereszténységet" érintő jellege és a már hagyományosan nagy arányú francia részvétel miatt, a második esetben a befolyása tetőpontjára érkezett békeszerző császár személyes jelenléte és közvetítő tevékenysége okán.9 8 Csernus, Mutation..., 8-10. 9 Zsigmond Franciaországgal kapcsolatos diplomáciai tevékenységét több magyar, illetve francia nyelvű tanulmányban igyekeztem földolgozni. Á tanulmányok részletes jegyzetanyagot tartalmaznak. A hely kímélése céljából itt csak a leglényegesebb hivatkozásokra fogok kitérni. V ö.: A Zsigmondi magyar állam külpolitikája 1420-ig, különös tekintettel Nyugat Európára (dokt. ért.), Szeged, 1978., A nemzetközi kapcsolatok rendszerének átalakulása Nyugat-Európában a 15. sz. elején, Acta Univ. Szeg. AH., LXXVI, Szeged, 1983, 11-23., A 15. századi francia útleírások Magyarország-képe, in: Régi és új peregrináció Magyarországon. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. Bp. -Szeged, 1993, 1006-120., Francia források Zsigmond párizsi tartózkodásáról ( 1416 március), in: Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére, szerk. Koszta L., SzKM., Szeged, 1995, 103-141., Quelques aspects européens du conflits armagnac-bourguignon: Sigismond et la France des partis, in: Violances et Contestations au Moyen-âge, CTHS, Actes du 114e Congrès National des Soc. Sav. 1989, Paris, Paris, 1990., Sigismond et la soustraction d'obédience: une doctrine de politique internationale? in: Crises et Réformes dans l'Église de la Réforme Grégorienne à la Pré-Réforme, CTHS, Actes du 115e Congrès National des Soc. Sav. 1990, Avignon, Paris, 1991, 315-335..Voyage, récit de voyage et la Hongrie dans la littérature historique française des 14e et 15e siècles, in: Écrire le voyage, par Gy. Tverdota, Paris III - Sorbonne Nouvelle, Paris, 1993, 275-290.
