Századok – 1998
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Atlanti Chartától a potsdami kollektív büntetésig.(A magyarországi német kitelepítés történetéhez) III/553
AZ ATLANTI CHARTÁTÓL A POTSDAMI KOLLEKTÍV BÜNTETÉSIG 563 Több ismert s e kérdésekkel alaposan foglalkozó tudományos kutató megállapítása szerint a trianoni területen 1943-ban viszont kb. 150 ezernyi volt hozzávetőlegesen a Volksbundhoz tartozók és kapcsolódók száma.25 Más hivatalosnak vett 1940-es adatok szerint mintegy 70 000 fővel, 24 ezer család tartozott a Volksbundhoz, „de valójában 150-200 ezerre kiterjedő befolyással".2 6 Továbbá, 1940-től mintegy 26 000 személy — valószínűleg a fentiek közül — németesítette vissza nevét és kb. 50 ezer fő jelentkezett önként, vagy sorozták be az SS-be!2 7 A földreformnak a főváros körzetében való végrehajtása során vetődött fel hazai környezetben először határozottabban az ún. sváb kérdés. A Budapesti Nemzeti Bizottság (BNB) 1945. április 11-i ülésén a Nemzeti Parasztpárt (NPP) képviselői, Kovács Imre és Darvas József, követelték a volksbundisták földjeinek magyar igénylők kezébe adását, hogy ezzel és kitelepítésükkel a „sváb gyűrűt szétrobbantsák". Egyedül Gerő Ernő, az MKP képviselője támogatta e felvetésüket. Közben azonban érdekes, és egy más irányú elkötelezettségről is árulkodó kijelentést is tett. Javasolta, hogy a sváb községekben magyar földigénylő bizottságok működjenek addig is, „amíg a svábok összetelepítésére nem kerül sor,...". (Ilyen elképzelésről és tervről a hazai politikai életben mindaddig nem volt szó, ameddig a SzEB elnöke 1945 november végén át nem adta a kitelepítésről szóló határozat mellékletében szereplő ez irányú feladatokat!) Gerő és a parasztpártiak álláspontját az SzDP és a Polgári Demokrata Párt (PDP) képviselői határozottan elvetették. Szakasits Árpád óva intett az általánosításoktól és a kollektív felelősségre vonástól. Supka Géza pedig javasolta, hogy a BNB mondja ki, hogy a „sváb községek" meghatározást sem fogja használni. Indoklása: „Demokráciában nem szabad senkit azért sújtani csupán, mert egy fajhoz tartozik. Vagy politikai vétség terheli az illetőt, vagy nem. De nem azért bűnhődik, mert sváb." Végül Gerő ismételt ellenzése ellenére a BNB határozatába vette: a tárgyalt fő problémákat „el kell választani a sváb kérdéstől".28 A NPP és Rákosiék együttműködésének az ún. sváb kérdésben van bizonyos taktikai fogást takaró előzménye. A kommunista vezetők ugyanúgy, mint a földreform-propaganda meghirdetésekor, itt is, annak végrehajtásához kapcsolva, áttestálták a NPP-nak a hazai németek elleni propaganda kezdeményezésének szerepét. Erről maga Rákosi írt 1945. május 5-i, Dimitrovnak Moszkvába szóló levelében: „Mi átengedtük nekik(a NPP-nak - K. M.) a magyar svábok elleni és a fölre jogosult bizottságainak fenntartásáért folyó kampány vezetését. A volksbundisták elleni kampányt sajtójukban elég jól csinálták...".29 Ezzel is magyarázható, hogy a NPP politikusai és sajtója járt az élen 1945 április elejétől az országban a kitelepítési propaganda hirdetésében és ilyen kívánságok és tervek kifejtésében. Bár, elsősorban az MKP oldaláról, de a Független Kisgazdapártban is, bőven kifejtettek elfogadhatatlan vagy 25 Tilkovszky Lóránt: Ez volt a Volksbund. Bp. 1978. 279., Balogh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 1945-1947. Bp. 1982. 85., Fehér István: Az utolsó percben. Kossuth K. 1993. 117. 26 Zielbauer György: Adatok és tények a magyarországi németség történetéből (1945-1949). Bp. 1989. 14. 27 Balogh S.: I. m. 85., 306-307., továbbá: Tilkovszky Lóránt: SS-toborzás Magyarországon. Bp. 1974. 176. 28 A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946. Bp. 1975. 82-83. 29 Múltunk, 1991. 2-3. sz. 271.
