Századok – 1998
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Atlanti Chartától a potsdami kollektív büntetésig.(A magyarországi német kitelepítés történetéhez) III/553
564 KOROM MIHÁLY sokban bírálható hasonló álláspontot és elképzeléseke. Sőt, a KFGP főtitkára, Nagy Ferenc vetette fel először nyilvánosan a svábok kitelepítésének a követelését is 1945 februárjában.3 0 Mindez egyidőben kifejezett egy, az 1944 márciusi megszállás miatt felerősödött németellenes hangulatot és bizonyos magyar nacionalista felhangot is. Közben folytatódott a magyarok tízezreinek kiüldözése a szomszédos, elsősorban az északi és déli országokból. Jugoszláviából a háború alatt odatelepített csángókat és a közszolgálat embereit kényszerítették távozásra. Mindezek, és a deportált zsidóság, valamint a nyugatra és keletre hurcoltak és hadifogságba esettek kérdéseinek megoldására javasolta Nagy Imre egy menekültügyi hivatal vagy kormánybiztosság felállítását. Ezt részletesen az április 27-i kormányülés vitatta meg, amelyen a külügyminiszter arról is beszámolt, hogy egy csehszlovák kormányküldöttséggel folytatott közvetlen tárgyalás után egyértelművé és hivatalosnak vehetővé vált: a felvidéki magyarokat minden áron ki kívánják telepíteni. Ebből kifolyólag újra óvatosságra hívta fel a figyelmet a németek kényszerítő kitelepítése vonatkozásában, nehogy precedenst szolgáltasson Magyarország. A németek általános kitelepítése helyett csak a volksbundistákról legyen szó! Ezek után került sor — elsősorban a fenti feladatok elvégzésére, de a végén kiegészítve „a fasiszta németek kitelepítésének" végrehajtási teendőivel is — a Népgondozó Hivatal (NH) felállítására május első felében. Ez az 1945. május 10-én megjelent rendelkezés volt az első hivatalos kormánydokumentum, amely a német kitelepítéssel is, bár nem fő kérdésként, de foglalkozott és amely nem kollektív büntetéssel akart minden németet elüldözni, hanem csak a hitlerista bűnökben részeseket. Egy további, július 1-i rendelkezés mindezt megerősítve, a NH hatáskörébe utalta a fentiekként értelmezett német vétkesek bizottságok útján történő egyénenkénti megítélését is. A szovjetek sürgette nagyarányú német kitelepítés kérdésében is ki kellett alakítani mind a politikai, mind pedig az állami vezetőknek az egységes álláspontját. Erre május közepe és július eleje között került sor. Először az 1945. május 14-ére összehívott pártközi értekezlet vitatta meg a kérdést. Ezen Rákosiék és a parasztpártiak jelentős számú német kitelepítésének szükségességét hangsúlyozták ugyan, de végül elfogadták a többségi álláspontot a magyarországi németek differenciált megítéléséről, vagyis, hogy „Magyarországon nincs sváb kérdés, csak német fasiszták kérdése van". Ez azt jelentette, hogy csak az SS-ek és a volksbundisták kitelepítésével értenek egyet, vagyonuk teljes elkobozásával.3 1 A NPP intézőbizottságának május 15-i ülése is jóváhagyta e formulát, és központi lapja, a Szabad Szó május 17-én többek között így foglalta össze az álláspontváltozás okát: „Saját intézkedéseinket összhangba kell hozni a német kérdés megoldását célzó általános rendszabályokkal.... A magyarsághoz hű, demokratikus gondolkodású német származású honfitársainkat szigorú rostálás után meg kell tartani." A többi párt és a külügyminisztérium is ezt az alapállást, a kollektív büntetés határozott magyar elvetéseként támogatta. Ebben, véleményünk szerint, még így is tetten érhető szűkebb formában bizonyos kollektív felelősségre vonás, nem is szólva arról, hogy a valóban vétkes büntetésének nemeként is vitatható a kitelepítési forma. 30 Kis Újság, 1945. április 18. 3. 31 PIL. 284. f. 13. őe. A NPP Intéző Bizottságának jegyzőkönyve.
