Századok – 1998

Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47

48 CSERNUS SÁNDOR sokkal inkább az, ami a világi elitet, vagy a műveltebb köznépet érdekelhette Magyarországgal kapcsolatban.2 Régóta ismeretes, hogy a korai francia irodalom valójában már születésétől kezdődően tartalmaz magyarokra vonatkozó információkat (különösen az epikus költészet, a chanson de geste-ek), s köztudott, hogy a magyarok nem hiányoznak a legelső francia nyelven alkotó történetírók műveiből sem.3 Az első alkotások kezdetben még vagy a latin anyaghoz, vagy a franciageszták világához és nyelvezetéhez kapcsolódtak, később azonban a francia nyelvű történetírás mindinkább önálló életre kelt: érdeklődési köre, szempontjai, változatos témái, művelői és közönsége is fokozatosan más lett, mint a tudós latin nyelvű történetírásé. Születése és kibontakozása a középkori szellemi fellendülés nagy korszakának, a 13. századnak a hozománya, és az egyre inkább visszaszoruló latin nyelvű krónikairodalom mellett kiemelkedő fontosságú alkotásokat hozott létre egészen a 15. század végéig. A francia nyelvű történetírás általában véve, és szinte természetesen követte a magyar-francia kapcsolatok mélységét, intenzitásának ritmusát.4

A francia (illetve általában a neolatin) történetírás anyagának az 2 A középkori francia történetírás fejlődésének általános kérdéseire lásd Guenée, В.: Histoire et culture historique dans l'Occident médiéval, Paris, 1980., Uô.: Histoire, annales, chronique. Essai sur les genres historiques du Moyen Age, Annales ESC, Paris, (1973), 997-1016., Bourdé, G.-Martin, H.: Les Écoles historiques, Points. Histoire, Paris, 1983., Ehrard, J.-Palmade, G. P: L'Histoire, Coll. „U"., Paris, 1965. GRLMA XI., La littérature historiographique des origines à 1500 (dir. H. U. Gumbrecht-U. Link-Her-P M. Spangenberg), 1.Д1. rész anyagát. A nyugat-európai (s ezen belül a francia) magyar vonatkozású anyagra a legtöbb használható bibliográfiai támpontot adja Kosáry D.: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába, I. Bp., 1951., továbbá Kont, I.: Bibliographie française de la Hongrie, Paris, 1913., Aldásy A.: A XV század nyugati elbeszélő forrásai, Magyar Tört. tud. kézikönyve, (szerk. Hóman B.)., 1/7. C., Bp. 1928., továbbá Toulouze, H.: Bibliographie française de la Hongrie, Le Moyen Age, Szeged, 1996. (Elektronikus változat, elérhető a JATE Közp. Kvtár szerverjén). 3 A korai francia irodalom és történetírás magyar kapcsolódásaival főleg Birkás Géza, Eckhardt Sándor, Kari Lajos, újabban pedig Sz. Jónás Ilona és Szabics Imre foglalkoztak. Munkáik közül lásd elsősorban Birkás, G.: Les Hongrois dans la Chanson de Roland, (REHFO) 1924, n" 2-3, 192-195., Karl, L.: La Hongrie et les Hongrois dans les chansons de geste, Rev. des Langues Romanes (a továbbiakban RLR), Paris, 1909, n° 51, 1-38., Uô.: Florence de Rome et la vie de deux saints de Hongrie, RLR, n° 52, 163-180., Eckhardt, A.(lexandre): Hervis de Metz et les Hongrois, in: Franco-Hungarica, Paris, I. 215-224. (repr. Genève, 1972.), Uô.: La Manékine, fille de Salomon roi de Hongrie, REHFO, Paris, (1925), n° 3-4., 280-284., Sz. Jónás I.: Szent Honorátusz 13. századi verses legendája, Sz. (1992), 5-6. sz., 634-645., Szabics, I.: La Hongrie et les Hongrois dans Le Petit Jehan de Saintré d'Antoine de La Sale (megj. előtt). A kései középkor anyagára Csernus, S.: Mutation de l'historiographie française et élargissement de son horizon au XVe siècle. Un exemple: „les affaires de Hongrie", Acta Univ. Szeg., AH. LVXXXVII., Szeged, 1988, 3-18., Uô.: Les Hunyadi vus par les historiens français du 15e siècle, in: Mathias Corvinus and the Humanism in Central Europe, szerk. Klaniczay T.-Jankovics J., Bp. 1995. (A 13-15. sz.-i francia nyelvű forrásanyagban több mint száz, magyar vonatkozásokat is tartalmazó mű található. V ö. Magyar vonatkozású frania források kislexikona és bibliográfiája, in Csernus S.: A középkori francia nyelvű történetírás és Magyarorzág (13-15. sz.), Szeged, 1997, (PhD ért., 1. sz. melléklet). 4 Ezek a fórrások hazánkban csak részben ismertek. így mindenekelőtt Geoffroy de Villehardouin, Robert tíe Clari, Jean de Joinville és Philippe de Commynes műveit, s e művek magyar vonatkozású részeit szokták megemlíteni, valamint a burgundi udvar történetírói közül Georges Chastellainét. A teljes kép azonban ennél sokkal gazdagabb, s az alábbiakban a „második vonalbélinek" számító történetírók műveire is részletesebben ki fogunk térni. Magyarul ennek az anyagnak csak egy töredéke hozzáférhető; többnyire rövidebb szemelvények állnak rendelkezésre. Teljes fordítás: Geoffroy de Villehardouin: Bizánc megvétele (ford. Szabics I.), Bp. 1985., Antoine de La Sale: Jean de Saintré lovag (ford. Szabics I.) és a Roland Ének (ford. Rajnavölgyi G.), Bp. 1996., bő válogatás: Froissart krónikája (ford. Kulcsár Zs.), Bp., 1971. A történetírásban bekövetkező általános folyamatokra lásd Guenée, Histoire..., 200-247, 300-331, 332-366., a magyarországi tendenciákra Kristó Gy.: História és kortörténet a Képes Krónikában, Gyorsuló Idő, Bp., 1977.