Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
A HADBA LÉPÉS FELELŐSSÉGÉRŐL 537 honvédségnek és legfőbb hadurának,valamint a harcokban elesett hősi halottak hozzátartozóinak. Jól közelíthetőek a június 26-án történtekhez a Délvidék katonai erővel történő visszacsatolását megelőző minisztertanács eseményei. A miniszterelnök április 10-én is váratlanul, este 223 0 -kor hívta össze a minisztereket, mivel bejelentése nem tűrt halasztást. Horvátország kiválása a jugoszláv államból és önállóságának proklamálása megtörtént, aminek következtében új helyzet állt elő a magyar-jugoszláv kapcsolatban. Az események arra indították — mondotta —, hogy „a hírek vétele után audiencián jelenjen meg a kormányzónál. Az új helyzet folytán azt javasoltam О Főméltóságának, hogy az eléje teijesztett kormányzói kiáltvány kiadásához legmagasabb hozzájárulását megadni kegyeskedjék. A helyzet alakulása lehetővé tette, hogy olyan módon és akkor vegyünk részt a katonai akcióban, amikor Jugoszlávia mint államalakulat megszűnt s ennek folytán akciószabadságunkat visszanyertük".51 Ez összhangban volt a Legfelső Honvédelmi Tanács és a minisztertanács április 1-i döntésével. A miniszterek, a meglévő eredeti jegyzőkönyv tanúsága szerint, támogatták a miniszterelnök bejelentését. Egyedül Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter szólt hozzá, aki fontosnak tartotta Zágrábbal a kapcsolatok mielőbbi felvételét, valamint a Muraköz kérdésének tisztázását. A jelenlévő Werth Henrik, a vezérkar főnöke, aki a másnap reggel megindítandó hadműveletekről tájékoztatta a jelenlévőket, a németekkel történő egyeztetéstől tette függővé a Muraközbe való bevonulás időpontját. Másnap reggel a kormányzói hadparancs a kiszolgáltatott helyzetbe került délvidéki magyarság védelme érdekében indította meg a csapatokat. A képviselőház ezúttal is az utólagos bejelentést követően, feltehetően a bánáti kérdés elhúzódása s az ezzel kapcsolatos remények lassú elhalása miatt, csak 1941. december 18-én iktatta törvénybe a Délvidék visszatérését: „A törvényhozás jóváhagyóan tudomásul veszi mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a magyar királyi kormány a visszafoglalt délvidéki területek birtokba vétele érdekében tett. "52 E kitérő után térjünk rá a június 26-i minisztertanácson történteknek a jegyzőkönyvek alapján történő kritikus bemutatására. A két fiktív jegyzőkönyvet egybevetve megállapítható, a miniszterelnök minden bevezető nélkül a lényegre tért. Tájékoztatta a minisztereket a Kassát ért légitámadásról, ami szerinte „új helyzetet teremtett, amellyel szemben azonnal reagálnunk kell. Nézete szerint ki kell mondani azt, hogy a támadás következtében hadiállapotban lévőnek tekintjük magunkat Szovjetoroszországgal szemben".5 3 Ez a bejelentés és főként az azt követő javaslat így, előzmények nélkül nem hangozhatott el, és ellentmondásra késztet. Elképzelhetetlen, hogy Bárdossy ne azzal nyitotta volna meg az ülést, hogy beszámol a kormányzónál történtekről, aki már döntött: az indokolatlan szovjet támadás következményeként a hadiállapotot beállottnak tekinti, s már el is rendelte a honvédség visszacsapását is. A minisztertanácsot ugyanis eleve a kormányzói döntés következtében hívta össze 61 MOL К 27 Minisztertanácsi jegyzőkönyv, 1941. április 10. 52 OKN, XII. 237. ülés 1941. december 18. 1941. XX. tc. 53 A Bárdossy által Bárczy szerint átstilizált jegyzőkönyvet a továbbiakban Bárdossy-féle jegyzőkönyvként (Bárdossy jkv.), míg a Bárczy által helyreállítottat Bárczy-féle jegyzőkönyvként (Bárczy jkv.) fogjuk jelölni. Mindkettő megtalálható: a minisztertanácsi jegyzőkönyvek között, MOL К 27. Bárdossy jkv. i. m. 31., Bárczy jkv. i. m. 21.
