Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
538 DOMBRÁDY LORÁND a miniszterelnök, annak azt kellett tudomásul vennie vagy elutasítania, elhárítva ezzel magától a felelősség megosztását a kormányzóval. Ez utóbbi viszont a miniszterelnök, illetve a kormány lemondásával lett volna egyenlő, amire pedig az ismert okoknál fogva, akkor és ott senki sem gondolt. A miniszterelnöknek a kormányzónak a XVII. tc. 2. § 2. bek. adta felhatalmazására sem kellett hivatkoznia, ami már csali annak az előzőekben felsorolt alkalmazásainál fogva sem volt ismeretlen a törvényekben amúgy sem járatlan miniszterek előtt. Ha a miniszterelnök nem említette volna a kormányzónál tett látogatását és az ott történteket, a miniszterek — nemcsak Keresztes-Fischer Ferenc — azonnal rákérdeztek volna. Eleve elképzelhetetlen lett volna, hogy a miniszterelnök ilyen döntő fontosságú, az államfő jogát érintő kérdést a minisztertanács elé vigyen Horthy előzetes tájékoztatása, véleményének kikérése és jóváhagyása nélkül. A minisztertanács nem kételkedve a szovjet atrocitás megtörténtében, megkönnyebbülten vette tudomásul és adta meg hozzájárulását az egyre súlyosabb politikai nyomás alól mentesítő kormányzói döntéshez. Amennyiben pedig i egyes miniszterek saját jól működő információs csatornáik révén mái-jól értesültként érkeztek a tanács ülésére, úgy nem álltáit volna meg, hogy ennek hangot ne adjanak, ne érdeklődjenek a részletek és az eddigi fejlemények iránt. Ezek után meglepő és nehezen értelmezhető, talán csak volt minisztereinek a felelősség alóli mentesítésének szándékával magyarázható Bárdossy önmagát vádoló kijelentése: „A kormány előtt azt, hogy a Kormányzó követeU a retorziót, nem ismertettem, mert nem közöltem, hogy a Kormányzónak előzetesen velem közölt álláspontja szerint, ő tulajdonképpen már utasítást adott. Azonban állítom, hogy voltak olyan tagjai a minisztertanácsnak, akik kétségkívül tudták. Állítólag mások is tudták, hogy a Kormányzónak ez a nézete."5 4 A zűrzavaros és ellentmondásos vallomásoktól terhes perben senkinek sem tűnt fel a vádlottnak ez a bíróság koncepciójával ellentétes megállapítása, nem kérték annak részletes indoklását. \ A jegyzőkönyvek szerint Bárdossy ezt követően a honvédelmi miniszternek adta át a szót. О tájékoztatta a jelenlévőket a légitámadás körülményeiről és az áldozatok számáról. Ezek részletesebb és számszerű kifejtése ugyan nem szerepel a jegyzőkönyvben, de honnan is tudhatott volna már ekkor részleteket, mikor azokról csak későbbi jelentések számoltak be a vezérkar és Honvédelmi Minisztérium illetékes szerveinek. Bartha is mellőzte a kormányzónál történtekre való hivatkozást s ebben \ a katonák szerepét. О is megállapította, hogy provokálatlan támadás történt, ami „így hadiállapotot idézett elő ellenünk, mi is hadiállapotban lévőnek jelentjük ki magunkat". A támadás megadja az okot, hogy Magyarország is részt vegyen a szovjet elleni háborúban „annál is inkább, mert annak idején Magyarország kormányzója volt az, aki elsőnek hirdette a bolsevizmus elleni harcot".55 Ezután Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter nyitotta meg a hozzászólások sorát. A Bárdossy-féle jegyzőkönyv szerint, ő a miniszterelnöki és az azt támogató honvédelmi miniszteri előterjesztéssel szemben, a hadiállapot korainak tartott deklarálása ellen sorolt fel érveket. Nem tartotta a Kassa elleni légitámadást annyira komoly akciónak, ami „indokolná azt, hogy hadiállapotban lévőnek tekintsük ma-54 Bárdossy-per I. i. m. 87. 65 Bárdossy jkv. i. m. 32.
