Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
A HADBA LÉPÉS FELELŐSSÉGÉRŐL 531 A helyzet megkívánta a miniszterelnök haladéktalan tájékoztatását. A kormányzó magához kérte Bárdossyt, aki fél három után, már Werth távozását követően meg is érkezhetett. Bár sejtette, miért hívja a kormányzó, arra nem számított, hogy máikész helyzet elé fogja állítani. Ullein-Reviczky visszaemlékezése szerint ugyanis Bárdossy őt már 14 órakor szobájába kérte, s megosztotta vele értesülését, miszerint a reggeli órákban (sic!) szovjet repülőgépek repültek át Észak-Magyarország felett és ledobtak néhány bombát. A kár jelentéktelen. Lehetséges, hogy a körösmezei incidens, de az is, hogy már a kassai bombázás friss híre jutott el Bárdossyhoz, aki azonban azt még nem tudta időben elhelyezni. Az sem kizárt, hogy Ullein-Reviczkyt csalta meg később az emlékezete az időpontot illetően. Bárdossy arra kérte őt, hogy az incidensről egyelőre semmi ne jelenjen meg a lapokban.36 A kormányzó és a közötte történtekről a népbíróság előtt így nyilatkozott Bárdossy: „Azt, hogy a Kormányzó Urat ki értesítette a bombázásról, nem tudom, tény azonban, hogy amikor a Kormányzó Úrhoz átmentem, ő már kiadta a parancsot, megtette az intézkedéseket, mert itt nem lehet várni. Én figyelmeztettem, hogy a kormány állásfoglalására van szükség. О azonban azt válaszolta: »Nincs idő, a kormány majd tudomásul veszi.«"37 A kocsi tehát már mozgásban volt. Bárdossynak fenntartásai hangoztatásával semmi esélye sem volt, hogy a kormányzót döntésének megváltoztatására búja. Fenti, a népbíróság előtt tett megállapításának az a része azonban, hogy nem tudta ki értesítette a kormányzót a bombázásról, nem állja meg a helyét. Ez még akkor sem lett volna kétséges előtte, ha vendéglátója természetes módon nem azzal fogadja, hogy a nála járt Werth tájékoztatása és javaslata alapján jutott az elhatározásra. Ez legfeljebb Bárdossynak azon törekvésével magyarázható, hogy ódzkodott távollétében bárkire, így jelen esetben a távol lévő Werthre is, terhelő vallomást tenni. A katonák tehát ismét kész helyzet elé állították. Innen visszakozás már nem volt. Elvesztette befolyását az eseményekre. A felizgatott kormányzó nem tűrt volna el megjegyzést katonáira, akikkel teljesen azonosulva döntött. A kormányzónál történtekről, s a magát kiszolgáltatott helyzetben érző miniszterelnök hangulatáról, képet alkothatunk abból a beszélgetésből is, melyet sajtófőnökével már a rendkívüli minisztertanácsot követően folytatott. Az öt óra után szobájába lépő Ullein-Reviczky főnökét levert hangulatban találta. Amikor a történtek feletti értetlenségének hangot adott, Bárdossy kirobbant. „Mit nem értesz? Hogy az oroszok megtámadtak bennünket, vagy azt, hogy mi reagáltunk rá? Mivel a vezérkar főnöke, nyilván egyetértésben a németekkel, megállapította, hogy az oroszok voltak, s mivel a kormányzó is azt hiszi - hát ők voltak és kész!" ... „Mivel katonáink a németekkel összejátszva eltökélték, hogy semmitől sem riadnak vissza, hogy bevonjanak minket a háborúba — mert hisz nyilván erről van szó —, lehetetlenség elkerülnünk ezt a háborút, különös tekintettel arra, hogy Románia már hadviselő fél lett. Én ezt »öt perc alatt« megértettem."38 36 Ullein-Reviczky i. m. 98. 37 Bárdossy-per I. i. m. 82. 38 Ullein-Reviczky i. m. 99.
