Századok – 1998

Történeti irodalom - Polska y Wegry w kulturze i cywilizacji europejskiej (Ism.: Niederhauser Emil) II/513

515 TÖRTÉNETI IRODALOM sodikban már ideologikus. Fantázia is kellett hozzá. A magyar költők Árpádról akartak eposzt írni, Vörösmarty után ez már csak hivatkozás. Máriusz Markiewicz a 18. századi Lengyelországot és Magyarországot veti össze, utal az udvar, illetve a főúri udvarok szerepére. A nemesség nem kívánt hódításokat. Az 1760-as évektől kezdve a két nemesség útja eltér egymástól, a szabadkőművesség viszont egyideig még összekötő kapocs. Magyarországon a lengyel az ellenpélda, a reformok szükségessége mellett. Lengyelországban viszont Ausztria-ellenesség van a magyarok elnyomása miatt. Kovács István 1848-49-ben mutatja be a magyarok és lengyelek európai szerepét, utalva arra, hogy Oroszország már 1848 tavaszán mindkettő ellen fordult, de a német egységtörekvések ellen is. Heiszler Vilmos az 1863-as lengyel felkelés hatását mutatja be a cseh-magyar kapcsolatokra. A neoabszolutizmus ellen még egyetértés uralkodott, a történeti-politikai egységek jegyében. 1863 a magyaroknál egységes lelkesedést keltett, a cseheket viszont megosztotta, a liberálisok a lengyelek mellett, a konzervatívok ellenük foglaltak állást, mert féltek a forradalomtól és a komplikációktól. A magyar sajtó viszont csak ezt a konzervatív cseh állásfoglalást mutatta be, ezért lett a magyar közvélemény csehellenes. Az időközben elhunyt Piotr Krakowski a lengyel és cseh historista festészetet konfrontálja. A kettő közt nincs kapcsolat, csak analógia, mindkettő hazafias. Az akadémizmus ellen mindkét oldalon van ellenállás. Nagybányára és a hasonló lengyel tendenciákra utal Jan Matejko és Munkácsy összevetése a különbségeket emeli ki, Matejko romantikus expresszionista, nem zsáner-képeket fest, mint Munkácsy, ezért elkésettnek tekinthető. Andrzej Chwalba a szocializmus gondolatának lengyelországi fejlődését vázolja fel közép-európai kontextusban. Előbb a szakmai szervezetek jöttek létre, azután a munkáspártok. Csehországban hamarosan nemzeti szocialista párt jelenik meg, de egy kis internacionalista párt is. Az anarchizmust hamar leküzdik. Lengyelországban is egy elsősorban nemzeti célokat kitűző szocialista párt és egy internacionalista szociáldemokrácia kettőssége mutatható ki. Mindkettő vezetői nemesi származásúak. Magyarországon csak egy internacionalista párt jött létre, de az integer Magyarország és a magyarosítás mellett foglalt állást. Általában mindegyik párt szabadságot akart, ennek elérésére az általános választójogot. A lengyel szocialisták az állam és az egyház szétválasztása ellen voltak, a többiek mind mellette. Jerzy Jedlicki a lengyel értelmiség származását vizsgálja megint közép-európai áttekintésben. Az értelmiség a modernizáció jelszavát tűzte ki, a bürokráciában és az iskolában talált megélhetést. Az első generáció a szegény nemességből származott, azután már örökletessé vált az értelmiségi hivatás. Erősen rétegződött, politikailag minden pártban képviseltette magát. Ethosza az volt, hogy másokért van, mások helyett szólal meg. Ez volt az általános közép-európai sajátosság. Kapronczay Károly a második világháború alatti lengyel-magyar kapcsolatokat vázolja fel, leszögezi, hogy sokáig volt lengyel követség Budapesten, de ennek megszüntetése után sem vált ellenségessé a magyar és az emigráns lengyel kormány viszonya. 1939 őszén lengyelek tízezrei menekültek Magyarországra és jutottak jórészt tovább nyugatra. Kállay Miklós még 1943-ban is a lengyel kormány közvetítését kérte angolszász béketapogatózásaihoz. Kiss Gy. Csaba a szellemi haza két közép-európai változatát mutatja be Németh László és a háború idején Magyarországon élt Stanislaw Vincéz alakjában. Vincéz több magyarországi témáról is írt. Németh Lászlóhoz hasonlóan ő is a térség valamiféle konföderációjában látta a problémák megoldását, amely az egyes országoknak, sőt azokon belül a szűkebb „tájhazáknak" is teljes autonómiát biztosít. Szokolay Katalin a 20. századi magyar-lengyel kapcsolatokat vizsgálva a nemzetközi viszonyok alapvető befolyását hangsúlyozza. A két állam érdekei a két világháború közti szakaszban nem estek egybe, a magyar fél mégis reménykedett Pilsudski segítségében. Úgy látja, Beck lengyel külügyminiszter Köztes-Európa tervének volt realitása. Tischler János az 1956-ot övező események egyik epizódját mutatja be: a magyar kormányzat 1957 márciusában kiállítást akart rendezni Varsóban 1956-ról. A lengyel hatóságok kifogásolták a kiállítás anyagát, amely vitákat, sőt ellenérzést válthatna ki a lengyel közönség körében. Több hónapos huzavona után végül nem nyitották meg a kiállítást, hanem anyagát elvitték Bukarestbe. A varsói Andrzej Paczkowski azt vizsgálja, hogyan mutatkozik meg a pártállami korszak emléke a politikában, a történetírásban és a társadalmi emlékezetben, amelyre az előbbi kettőnek van nagy hatása. A társadalmi emlékezet megváltozása olykor megelőzi a politikában bekövetkezett változásokat. A korszak megítélése sokkal inkább dichotom, mint pluralista, csak elítélő vagy csak pozitív vélemények mutatkoznak, a közvéleménykutatások szerint egyenlő százalékban látják úgy az emberek, hogy 1989 előtt volt jobb a helyzet, vagy 1989 után. Stanislaw A. Sroka a lengyelek számára áttekintést ad arról, hogyan hatotta át a marxista elmélet a magyar történetírást. Pályi