Századok – 1998

Történeti irodalom - Horváth Pál: A tudomány szabadságának történelmi szerepváltásai (Ism.: Zlinszky János) II/508

508 TÖRTÉNETI IRODALOM látott napvilágot a Budapesti Szemle hasábjain. Az olvasó mondhatná, hogy a tanulmány az éppen berendezkedett magyar állam vezető politikusai számára készült. A nemzetközi áttekintést is tartalmazó írásból Kupa kiemeli Pulszky legfontosabb megjegyzéseit. Eszerint a parlamenti kormányzattal bíró államokban a működési elvekhez képest „a valóság sokszor másképpen fest". Gyakorta tapasztalható: „az elvhűség helyett a párthűség" a legfontosabb érték. Ettől félti Pulszky a magyar államot, melynek vezetői éppen az írás megjelenésének idején próbálják kiépíteni a „párthűségre" alapozott kormányzási formát. Nem teszi Kupa László hozzá a már korábban említett szempontot, miszerint akkor és ott a pártok működésének megindítására volt szükség Magyarországon. Tisza valóban pártfegyelmet követelt, de tette mindezt azért, hogy végre kialakuljon a polgári állam működési kerete, megszülessen a törvényi szabályozás. Ilyen történelmi körülmények közé ágyazva furcsának tűnik Pulszky előrejelzése a parlamentáris rendszer fontosságának csökkenéséről. A magyar valóság éppen a képviseleti demokrácia kibővítését tűzte ki célul, s az általános választójog körül zajlott a vita. Pulszky ebben is következetesen a demokratizmus kiteljesedését látta járható útnak. A „szabadság és egyenlőség eszményei összeegyeztethetetlenek" - írja Kupa László Pulszky gondolatairól. Ezen a területen is Pulszky az egyre kiteljesedő demokráciában véli a megoldást megtalálni. Ezzel azt is bizonyítja, hogy a dualista időszakban meglévő — és említett — szakaszok a polgári államokban már megismert — a szerencséseknél már túllépett — fejlődési szintet jelentenek. Magyarország késésben van, s ha ezt központosítva kívánná behozni, akkor a más államokban már működő liberális berendezkedéssel kerülne szembe. A könyv jegyzetei pontosak és helyenként a szerző további megjegyzésekkel segít az olvasónak eligazodni. A feltüntetett irodalomjegyzék rendkívül sok szerző ismeretét mutatja, kiknek gondolatait az olvasó viszontlátja a könyvben. Nem olvasmányos, de jól olvasható munkát adott ki Kupa László. Nagy kár, hogy nem vonta le a szerző egyértelműen a következtetéseket, és csak ritkán fűzte hozzá saját észrevételeit. Az olvasónak hiányérzete támad az utolsó fejezetek végén, mivel nincs összefoglaló értékelés Pulszky Ágostról. Hiányzik ez akkor is, ha az olvasó emlékszik a kötet bevezető fejezetében leírt, illetve a korábbi könyv elején közreadott értékelésre. A recenzens jó szívvel ajánlja figyelmébe Kupa László munkáját mind a korszak iránt érdeklődőknek, mind a lépéshátrányban lévő államok, társadalmak, közösségek felgyorsító fejlődését vizsgáló kutatóknak. Majdan János Horváth Pál A TUDOMÁNY SZABADSÁGÁNAK TÖRTÉNELMI SZEREPVÁLTÁSAI Mundus Budapest, 1997. 189 o. A megkésett polgári átalakulások korától datáljuk valóban azokat a történelmi lehetőségeket, amelyek népünket az emberi jogok megalapozói közé sorolhatták volna. Valójában azonban csak a modern jogállamiság kiteljesedése teheti majdan megalapozottá az idevágó várakozásokat. Vagyis számos nép sorsával osztozva, ama kis nemzetek közé soroltunk be — mondja joggal a szerző —, amelyek már vagy két évszázada a jövő zenéjének a partitúrájába is betekinthettek, de csak nagy ritkán nyílott mód arra, hogy pl. a „droits de l'homme" alapelemeit maradandóan gazdagítsák. A demokratikus jogok legújabbkori vívmányait leszámítva van mégis valami, ami joggal szólásra bírhat bennünket a nagy történelmi évforduló alkalmával. A szomszéd népekkel egyetemben részesei voltunk ugyanis az emberi jogok továbbfejlesztésének a megkésett polgári átalakulás időszakában. Az ún. kulturális jogok, ill. a tudomány felszabadításáról van szó ilyen értelemben, amely mint ismeretes csak a modern polgári átalakulások harmadik nagy történelmi változása nyomán válhatott valósággá. A polgárság politikai, ill. gazdasági felszabadítása után még nem kis időnek kellett tehát eltelni, hogy a kulturális (és még inkább, hogy a szociális) jogok intézményesüljenek a modern társadalmak életében. így van az, hogy az Emberi és Polgári Jogok Deklarációjának a születése (1789) után közel fél évszázaddal bontogatja csak a szárnyait az a porosz-német, osztrák-magyar mintákba ötvöződő modern eszmerendszer, amely modellt képezett szélesebb értelemben is a kulturálisjogok, ill. a tudomány szabadságának a legiszlálására. Eleink a Libertás Magna Chartájaként (Vécsey T.) tekintettek ilyen értelemben az 1848. évi 19. tc.-ben foglalt tanszabadságra. Távolról