Századok – 1998

Történeti irodalom - Kupa László: Pulszky Ágost politikai nézetei (Ism.: Majdán János) II/504

504 TÖRTÉNETI IRODALOM történő átállás kapcsán, kihasználva a keresletet, átmenetileg mezőgépeket is gyártott. Az 1924-ben kezdődő ún. szanálási válság alig két éves visszaesést eredményezett, majd 1927-28-ban a gyártás minden korábbi szintet meghaladó fellendülése következett be. Az 1929-1933. évi gazdasági világválság pusztító hatásaként a mezőgépgyártás visszaesett és csak az 1930-as évek közepén induló lassú felfutás nyomán, 1938-ban érte el a válság előtti szintet. A második világháború éveiben ismét megnőtt az igény a mezőgépek iránt, de az ekkor újból bevezetett háborús kötött gazdálkodás és a hadianyag-termelési kényszer szabott gátat a mezőgépgyártás teljeskörű kibontakozásának. Az egyes gépfajták gyártásáról a IV fejezetben ad képet a szerző. Estók János kiváló monográfiáját átolvasva és tudomásul véve a Bevezetőben általa jelzett tudatos témaelhatárolást, mégis bizonyos hiányérzete támadhat az olvasónak. A szerzői vizsgálat és leírás, talán nem utolsó sorban a fennmaradt írásos forrásanyag jellegének következtében csaknem kizárólag a gyártás számadatai, a bel- és külföldi értékesítés, az import alakulása, a pénzügyi eredmények és a gyártmányleírások körében mozog. A felsorolt kérdéscsoportok adatokkal bőségesen dokumentált bemutatása mellett kevesebb szó esik a műben az egyes vállalatok műszaki-technikai-tudományos működéséről, az ott dolgozó tervezők munkásságának eredményességéről. A hazai gyártmányfejlesztés és az itt gyártott gépfajták összehasonlítása az európai és tengerentúli eredetű termékekkel inkább csak leíró szinten és nem értékelő módon történik. Az olvasó arra kényszerül, hogy a sokoldalú gyártmányismertetésekből és leírásokból maga próbálja kikövetkeztetni, hogy végül is a tudományos-műszaki fejlettség és nívó szempontjából a hazai vagy a külföldi gépfajták között milyen rangsor is állapítható meg. Kevés adat található az egyes üzemek termelés-technológiájáról, az ágazat gyárainak a válságperiódusokban alkalmazott túlélési stratégiájáról, amely többnyire az eredeti mezőgépgyártási profil kényszerű fellazítását és a termelés átmenetileg történő „több lábra" állítását kívánta meg. Érdekes eredményekre vezethetett volna az ágazat gyárainak a környezetükre gyakorolt kihatásainak vizsgálata, szerepük a korszerű városkép kialakításában és a városfejlődésben. Összevetve az I. fejezetben foglaltakkal, a III. fejezetben keveset találunk az ágazat vezetőinek, munkásainak, műszakijainak tevékenységéről, életéről és eredményességéről. E vonatkozásban minden bizonnyal megkockáztatható az az állítás, hogy a válságperiódusokban a gyárak és termelésük fenntartása legalább olyan erőfeszítéseket kívánt meg, mint a konjunkturális időszakban történő gyáralapítások. Az ágazat úttörőinek érdemeit semmiképpen nem csökkentheti, ha az alapítók alkotásainak tovább-élését és folyamatos működésüket nehéz körülmények közepette biztosító műszaki és pénzemberek, menedzserek munkássága is említést nyer. Hasonlóképpen, legalább érintőlegesen, meg kell emlékezni a gyáruk fennmaradásáért — akár kényszerből, akár tudatosan — komoly áldozatokat vállaló munkásokról és tisztviselőkről csakúgy, mint a jobb és szabadabb életért folytatott küzdelmeikről. Estók János, a mai időszakban „látványosnak" egyáltalában nem mondható, újszerű, úttörő jellegű kutatási témáját alapvetően sikeresen dolgozta fel, amit bizonyít az is, hogy művével elnyerte a történelemtudomány kandidátusa kitüntető tudományos fokozatot. Dicsérendő módon erejéből még arra is futotta, hogy összegyűjtötte az értekezésének megjelentetéséhez nélkülözhetetlen támogatókat. Minden bizonnyal megoldotta a kötet terjesztési feladatait is, hiszen a saját kiadású művek esetében ez a feladat is a szerzőre hárul. Mindezen teendők sikeres ellátásának tanúsága alapján a recenzens annak a reményének kifejezésével zárja ismertetését, hogy Estók János további, hasonlóan jó színvonalú ipar- és gyártörténeti művekkel gyarapítja a magyar gazdaságtörténet-írást. Szekeres József Kupa László PULSZKY ÁGOST POLITIKAI NÉZETEI Seneca Kiadó, 1997. 206 o. Közismert, hogy a polgári forradalom előtti és utáni időszakban hazánkban sok kiváló felkészültségű szakember tevékenykedett mind a politikai élet, mind a kulturális élet területén. Az utókor döntötte el, hogy kinek a neve marad évtizedekkel később is mindenki előtt közismert, ki kerül be a történelemkönyvekbe és ki marad ismert a szakértők szűk táborában. Az ismertséget eldöntő szempontok a politikai rendszerváltásokhoz igazodva időnként ugyan megváltoznak, ennek