Századok – 1998

Történeti irodalom - Bürger zwischen Tradition und Modernität. Bürgertum in der Habsburgermonarchie VI. (Ism.: Bácskai Vera) II/500

500 TÖRTÉNETI IRODALOM A névmutató apró hiányossága, hogy több esetben hiányzik az oldalszám. A képaláírásokban előforduló bosszantó betűhibák, vagy a tördelés után ottfelejtett szemzavaró szóelválasztások viszonylag nagy száma annak tulajdonítható, hogy a kiadó rövid idő alatt aránytalanul sok munkát bízott a szerkesztőre. Ekkora terjedelmű kötet szedési hibáit egyetlen embernek egyszeri korrektúrával képtelenség kijavítani, ezért került a könyv végére hibajegyzék a korrektúra után felfedezett hibákról. (Egy részüket akkorra már korrigálta a kiadó, de a hibajegyzéket nem igazították ki.) A könyv első öt oldalának korrektúráját nem kapta kézhez a szerkesztő, így fordulhatott elő, hogy a címoldalra nem a kötet valódi címe került. Mindezek a hiányosságok, és a technikai szerkesztés, valamint a nyomdai kivitelezés során elkövetett bosszantó hibák azonban semmit sem vonnak le a könyv tartalmi értékeiből. Hermann Róbert és számos szerzőtársa maradandó művet alkotott; olyan tudományos igényű ismeretterjesztő kézikönyvet, amelyet mind a nagyközönség, mind a szakemberek haszonnal forgathatnak. Molnár András BÜRGER ZWISCHEN TRADITION UND MODERNITÄT Bürgertum in der Habsburgermonarchie VI. Herausgegeben von Robert Hoffmann Böhlau Verlag, Wien - Köln - Weimar. 1997. 431 o. POLGÁROK HAGYOMÁNY ÉS MODERNSÉG KÖZÖTT A kötet a Habsburg birodalom polgárságának történetével foglalkozó harmadik, Salzburgban „Régi és új polgárság" címen tartott konferencián elhangzott előadások bővített és átdolgozott változatát adja közre. A korábbi konferenciákkal ellentétben, úgy túnik, ezúttal nem vettek részt az olasz, szlovén, horvát és magyar kutatók (az utóbbiak kezdeményező szerepét a kutatási együttműködésben pedig az előszó külön kiemeli), így az összehasonlítás ezúttal csak az osztrák tartományok, illetve Csehország polgári fejlődésére korlátozódik. Ez annál is sajnálatosabb, mert háttérbe szorult az etnikai és vallási összetétel alakulása és sokszor meghatározó szerepe a Monarchia különböző részeiben a modern polgárság formálódásában. A konferencia legnagyobb erénye a léptékváltás volt: a korábbi makroszintű elemzést — polgári osztály létrejöttének kutatását — az egyes városokban végbemenő átalakulás vizsgálata váltotta fel, méghozzá nem a fővárosi vagy nagyvárosi nagypolgárságra, hanem a különböző fejlődési ütemű kisebb városok rendi és modern polgárságára összpontosították figyelmüket. E léptékváltás eddig kevéssé vizsgált, vagy nagyvonalúan a kispolgársághoz sorolt csoportok átalakulását, az új körülményekhez való sikeres vagy sikertelen alkalmazkodását, a helyi gazdasági és hatalmi elit mozgásterét, magatartását, kicserélődését, a helyi társadalmi hierarchia alakulását, a régi és új polgárság összefonódását vagy merev különállását helyezte új megvilágításba. Mindez a polgárosodás folyamatát, a modern polgárság kialakulását számos új aspektussal gazdagítja. A kötet híven tükrözi a főleg a német szakirodalomból merített polgárság-fogalom érvényével szemben erősödő kételyeket. Igaz, ennek elméleti megfogalmazása csak kevés tanulmányban található meg, de önmagában az a tény, hogy a szerzők vizsgálati szempontjaikat a polgárság eltérő definíciója — gazdasági szerep, vállalkozói magatartás, kulturális meghatározottság, városigazgatásban betöltött vezető szerep — alapján, vagy a „Wirtschafts- und Bildungsbürgertum" kettős keretében fogalmazzák meg, meggyőzően tanúskodik az e téren bekövetkezett elbizonytalanodásról. Az előadások viszonylag hosszú időtartamot tekintenek át a 18. század végétől (egyesek a 16. századig nyúlnak vissza) a 19. század végéig. A korai szakasszal foglalkozó tanulmányok elsősorban a régi, rendi polgárság életvilágával, értékrendjével és differenciálódásával foglalkoznak, figyelmüket a céhes kézművesektől mindinkább elkülönülő, elhatárolódó és a nemesi körökhöz simulni igyekvő kereskedőkre és értelmiségi hivatalnokrétegre összpontosítva. Velük foglalkozik két Salzburgról szóló tanulmány Gunda Bai-tli-Scalmani és Thomas Weidenholzer tollából: az első a városi hivatalviselők életpályáján, házassági szokásain keresztül, a második az egyleti és kulturális élet szerveződésén keresztül mutatja ki, hogy e város polgársága még alig szakadt el a korábbi polgári tradíciótól. Igaz, ez érthető, részben Salzburg hanyatló szerepe következtében, részben talán azért, mert szerepüket, mentalitásukat minkét szerző csak a 19. század első évtizedéig követi nyomon.