Századok – 1998

Történeti irodalom - Miscellanea Fontium Historiae Europaeae. Emlékkönyv H. Balázs Éva történészprofesszor 80. születésnapjára (Ism.: Vörös Boldizsár) II/494

496 TÖRTÉNETI IRODALOM 1843-ban megjelent Past and Present című munkájának Az angolok című fejezetét tette közzé. -Hanák Péter Reuss, bécsi német nagykövet és a budapesti német főkonzulok 1894 és 1904 között a német kancellár számára készített jelentéseiből olyan darabokat, illetve részleteket közölt, amelyek a „magyar jellemet" mutatják be. - Pók Attila a magyarországi űn. magasfokú szabadkőművesség műhelyeinek 1893. végi tagnévsorát tette közzé, s már bevezetése elején hangsúlyozta: a magyarországi szabadkőművesség politika-, társadalom- és művelődéstörténeti szerepére az 1960-as évek elejétől H. Balázs Éva hívta fel a figyelmet. - Litván György Jászi Oszkár két levelét jelentette meg: az elsőt 1907-ben Vészi Józsefhez, a másodikat 1921-ben Vészi Margithoz írta. - Pritz Pál Wilhelm von Storck, bukaresti osztrák követnek a bécsi külügyminisztériumhoz intézett, 1921. szeptember 19-i jelentését adta közre, amely a nyugat-magyarországi helyzet aktuális problémáival foglalkozik. - Gunst Péter egy 1930 júniusában kötött földhaszonbérleti szerződés szövegét jelentette meg. - L. Nagy Zsuzsa a magyarországi Szociáldemokrata Párt Kisiparos és Kiskereskedő Szervezetének 1943 szeptemberéből származó munkaprogramját tette közzé. - R. Várkonyi Ágnes Hajnal István írásainak részleteit közölte és értékelte, mint az ökológiai látásmód — eddig fel nem ismert — tudománytörténeti forrásait. Tanulmánya bevezetésében a szerző hivatkozik H. Balázs Éva és mások véleményére, mely szerint Hajnal István koncepciójának be kellene kerülnie a nemzetközi tudományos eszmecserébe. - Bak János Percy Ernst Schramm-mal a tudós életéről és munkásságáról 1970-ben készített interjúját adta közre. Bevezetésében Bak János hangsúlyozta: H. Balázs Évától tanulta, hogy „milyen fontos része a mi szakmánknak a mások, tanáraink és diákjaink, tudományos munkájának megbecsülése és megismertetése". (421. o.) A kötet végén, Markó László összeállításának kiegészítésével ott van H. Balázs Éva műveinek jegyzéke és Reisz T. Csaba összeállításának kiegészítésével az ünnepelt 1967-1995 közötti szakdolgozóinak listája. (Mivel Kalmár János köszöntője joggal hangsúlyozta H. Balázs Éva oktatói tevékenységét, talán nem lett volna felesleges közzétenni az ünnepelt irányításával készített doktori disszertációk listáját - az 1969-1985 közötti disszertációk jegyzéke, Csoba Alice összeállításában megjelent a H. Balázs Éva 70. születésnapjára kiadott, Klaniczay Gábor, Poór János és Ring Éva által szerkesztett A felvilágosodás jegyében című kötet [Bp. 1985.] 330-332. oldalain; ezt csak ki kellett volna egészíteni.) Mint a fenti ismertetésből is kiderül: a kötetben igen sokféle forrás kapott helyet: középkori legendaszöveg, oklevelek, fejedelmi tükör, naplórészlet, besúgólisták, interjú stb. Figyelemre méltó, hogy e források többsége egyszerre szolgáltat adalékokat a magyar és az egyetemes történelem kutatásához - amint az ünnepelt munkásságában is fontos terület az európai és benne a hazai történelem kölcsönhatásainak vizsgálata. - Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá válik: H. Balázs Éva „szigorú óhaja" úgy érvényesült, hogy a közreműködők szöveget tettek közzé. E sorok írója csak felveti, hogy meg lehetett volna jelentetni forrásként képeket: pl. rajzot, festményt, fotót (nemcsak a szövegközlés mellékleteként, mint ez Bak Borbála írásánál történt [106. o.], esetleg egy valamilyen szempontból különösen érdekes zenemű-részletet, dallamot, annak kottájával stb. - A források megjelentetésénél többféle eljárás érvényesült: pl. míg a közreadók többsége csak eredeti nyelven publikálta a választott szöveget, Tóth István György és Ring Éva magyarul is összefoglalták és közölték az általuk megjelentetett irat tartalmát, Orthmayr Imre és Kontler László pedig csak a magyar fordításokat tették közzé. - A források bemutatásánál, elemzésénél is többféle megoldás van jelen: pl. míg Kalmár János csak röviden írt az általa közölt fejedelmi tükörről, Bak Borbála részletesen foglalkozott a Thurzó-levél eszmetörténeti vonatkozásaival is, Pajkossy Gábor pedig több szempontból elemezte a besúgólistákat. Áttekintve e sokféle szöveget, illetve megjelentetési eljárást, nyilvánvalóvá válik: nem volt könnyű dolga Kalmár Jánosnak e kötet szerkesztésével - az óhatatlanul előforduló sajtóhibák ellenére, nemcsak tartalmát, de külalakját tekintve is szép, az alkalomhoz illő kötet jött létre közreműködésével. Az ismertetés szerzője úgy látja: e nemcsak a magyar, hanem az egyetemes történelem tanulmányozásához is adalékokat nyújtó forráskiadvány hasznos voltát felesleges bizonygatnia - arról pedig meg van győződve, hogy azok figyelmét, akik az európai történelem utóbbi hét évszázadát kutatják, már amúgy sem szükséges felhívnia rá. Vörös Boldizsár