Századok – 1998
Figyelő - Erényi Tibor: A nemzeti ünnep és a pártok (1848-ról 1948-ban) II/477
488 FIGYELŐ nemzeti forradalomban nem folyt önálló és széles tömegmozgalom az agrárdemokráciáért.1 7 Nem hiányzik általában a nemzeti kérdés — úgymond — túlbecsülésének bírálata sem; de nem vagdalkozó, hanem szolid érvelés formájában. Molnárnak azonban némely — mérvadó, korabeli kritikustól is szóvátett — túlzása csökkentette az érvelés hatását. (Most nem foglalkozunk a 48-as forradalom különböző jelzőinek kérdéseivel. Ezek a jelzők korábban Révainál, Andicsnál és másoknál is váltogatták egymást - demokratikus, antifeudális, polgári, Hajnalnál: szociális. Van példa jelzők elhagyására is. A korábban a polgári jelző használó Molnár most — mint láttuk — politikai tekintetben éppen nemzeti forradalomról írt.) Az említett Molnár-féle megfogalmazások — mint arra már utaltunk — széleskörű vitát váltottak ki a leglényegesebb kérdésről: a historizálásról, manipulálásról, az „előkép" gyártási törekvéseiről, tehát a történelemmel való visszaélésről azonban vajmi kevés szó esett (eshetett). A vita jelentősége az volt, hogy egyáltalában sor kerülhetett rá és jelezte, hogy már — ha korlátozottan is — van lehetőség a „párton belül" is lényegesen eltérő vélemények hangoztatására. Ez az idők változásának jele volt. S még egyet: mi az oka annak, hogy 1948-ban, a centenárium kapcsán kommunista, szociáldemokrata, liberális-szabadkőműves és keresztény világnézetű szerzők sokban hasonló részleteket fejtettek ki:. Nemcsak az ismert „helyzet", hanem az is, hogy számosan közülük még mindig „egy jobb világban" reménykedtek.18 Valószínűleg éppen Gyárfás Miklósnak, az írónak van igaza, aki a polgári-radikális Haladásnak, Zsolt Béla hetilapjának 1948. március 18-i számában (A többi márciusi pont címmel) a következőket írta: „Ezernyolcszáznegyvennyolc emlékéből történelmünk legszebb és legfájdalmasabb napjait rajzolhatjuk fel. Elragadó alapeszméje ez annak a nagy műnek, amelyet még ezután kell megalkotnunk." 17 Ld. Molnár Erik: Válogatott tanulmányok. Szerk. Ránki György. Akadémiai Kiadó. 1969. 420-437. A szerző megemlíti a „pesti nép akcióit" és a helyi parasztmozgalmakat is. Rámutat, hogy Kossuth neve a paraszti tömegek antifeudalizmusával kapcsolódott össze, de „a kibontakozó nemzeti ideológia" manipulatív jellegű volt. Az „1848-ban megindult felemás polgári átalakulás 1867-ben lezárult". (Uo.) 18 Azt sem tartották meglepőnek, hogy a március 10-i lapokban egy, már a későbbieket előrevetítő hír jelent meg, a Rákosi Mátyás által többször is említett, a „csepeli munkások" által kezdeményezett országos munkaversenyről. A cél: „a forradalom és szabadságharc százéves, valamint a hároméves terv megindulásának egyéves évfordulójának megünneplése." (Ld. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai. Szerk. Rákosi Sándor és Szabó Bálint. Kossuth, 1967. 556.)
