Századok – 1998

Figyelő - Erényi Tibor: A nemzeti ünnep és a pártok (1848-ról 1948-ban) II/477

FIGYELŐ 487 kovics 48 mérlegén címmel vezércikket jelentetett meg, amelyből kitetszik a vezetők demokratikus és plebejus, helyenként keresztényszocialista látásmódja. A március 12-i szám szerkesztőségi vezércikkében (Híven önmagunkhoz) a következőket olvashatjuk: „Szabadság, egyenlőség és nemzeti függetlenség a nagy eszmei kapocs, amely 48-cal összefűz bennünket és korszerű tetteket követel." (Ugyanebben a számban szerkesztőségi jegyzet: „Március 15-ére szándékunktól eltérően a Hazánk azért nem jelenhetett meg, mert az ehhez szükséges papírt nem kaptuk meg.) A hiányt pótolja, hogy a 19-i szám közli a magyar történettudomány nagy alakjának, a bölcsészettudományi kar dékánjának ünnepi beszédét. Hajnal az egyenlőség gondolatát emeli ki: Nem egalitárizmusra gondol, hanem az ellentétek mérséklésére. Rámutat az 1848-49-es érdekkonfliktusokra és kiemeli a jobbágyfelszabadítás jelentőségét. Ennek okán — úgymond — 1848 nemcsak „optimista", hanem „szociális forradalom" volt. Méltatja a nemesség felszabadító gesztusát, de hangsúlyozza: a nemesség úgy vélte, hogy földesúri előjogai megszüntetése után is „megtartja előnyös helyzetét a társadalomban, amiben nem is nagyon csalódott a következő időkben". Nyugatra tekintve bírálja a polgárságot, amely „azt várta a munkástól, hogy helyette is kimenjen a barikádra". Kiemeli a 48-as európai forradalmakban az értelmiség szerepét. Abban reménykedik hogy lényegében a munkás is gondolkodó, kreatív emberré, értelmiséggé válhat. (A történész eljut az elidegenedés problémájáig, jóllehet ezt a szót nem használja.) A „többtermeléssel" szemben az „alkotó munkát" részesíti előnyben; leszögezve: minden ember „örök érték", ez az emberi egyenlőség lényege. Egész előadásmódját bizonyos kapitalizmus-bírálat jellemzi, éppen az emberi egyenlőség védelmében. „Akár kereszténynek, akár kul túrembernek, álcár szocialistának nevezzük magunkat: csak ilyen egyenlőség lehet végső célunk." Lényegében a Hajnal-féle megállapításon alapul az április 2. szám Rónay György tollából származó vezércikke, a Túl a liberalizmuson is. A Magyar Nemzet pártoktól független lap volt; minden párt iránt lojális, de a nemzeti-keresztény világnézettel szimpatizáló, elsősorban a középosztályhoz szóló. Vezető publicistája: Parragi György, aki a március 14-i szám Első találkozás március 15-ével c. cikkében a forradalmat és szabadságharcot „kiapadhatatlan energiaforrásának nevezi. Központi gondolatát a politikai és szociális szabadságban jelöli meg. A lap még számos színvonalas írást közöl a centenárium alkalmából. A keresztényszociális hangütéssel helyenként itt is találkozunk. Ha néhány hónappal később kerül sor a centenáriumra, akkor az évforduló politikai értelemben fenyegetőbb lett volna. Már itt voltak az ötvenes évek. 48 ügye azonban a későbbiekben, az ún. Molnár Erik vita kapcsán ismét felvetődött. Molnár 1960-ban cikket jelentetett meg: A nemzeti kérdés címmel a Magvai' Tudomány 10. számában. Ismerteti Marx és Lenin álláspontját és — a magyarországi viszonyokra rátérve — a Habsburg-ellenes felkelések különböző aspektusait. A Történelmi Szemle 1962.1. számában publikált, az SZKP XXII. kongresszusa és a szocialista patriotizmus c. írásában bírálja Rákosinak és persze Révainak 1848-cal kapcsolatos véleményét, a nemzeti egység és a függetlenség kérdésének túlhangsúlyozását úgymond, az osztályálláspont rovására. Az említettek szemére veti az ebből származó torzításokat, amelyek valamiféle „parasztfogó demagógiát" alapozhattak meg. Egyik későbbi írásában (A hazafias nemzeti ideológiáról 1963) pedig rámutat: „Az 1848-as magyar