Századok – 1998

Figyelő - Erényi Tibor: A nemzeti ünnep és a pártok (1848-ról 1948-ban) II/477

480 FIGYELŐ 1918 őszén meghalt teoretikus utolsó nagy munkáját. Társadalmi és pártharcok az 1848-49-es magyar forradalomban. E kötetet Szabó Ervin helye a magyar munkásmozgalomban címmel Révai terjedelmes bevezető tanulmánnyal látta el. A szerző helyzete kényes volt. Tudta, hogy szólt már ő elismeréssel is Szabó Ervinről; bírálata tiszteletteljes hangú. Azzal kezdi, hogy „az ősök kegyeletes, de alapos kritikájára" van szükség. Szabó szemére veti, hogy bár —joggal — kritizálja a szociáldemokráciát, végső fokon maga is annak az álláspontjára helyezkedik. A Szabó Ervin-probléma taglalása jelen esetben nem feladatunk. A kritikára kétségkívül alapul szolgál a tudós eszmerendszerének bizonyos eklekticizmusa; továbbá az a tény, hogy szociáldemokrata korszakát szindikalista periódus követte, majd liberális vonások kerültek előtérbe, az anarchista elemeket némelykor etatistának nevezhető meggondolások színezték - többféle Szabó Ervin létezett tehát. Az kétségtelen, hogy a diktatórikus módszereket soha sem helyeselte. A parancsuralommal megvalósított és irányított szocializmust soha sem fogadta volna el; de a demokratikus centralizmus elvén alapuló munkáspártot sem. Révai természetesen ezt tudja és egykori mesterét ennek figyelembe vételével bírálja. Egyben nem mulasztja el, hogy a „kispolgári oppozíciót", Jászi Oszkárt és körét ne kritizálja. Némi túlzással azt állítja, hogy a szociáldemokraták, a polgári radikalizmusok és persze Szabó Ervin is a „tiszta feudalizmus" elvét vallották, mely szerint Magyarország feudális ország, s mindenekelőtt kapitalista országgá kell átalakítani . Azután kerülhet sor a tőkés rendszer valamilyen meghaladására. Révai szerint „ez az az elmélet, melynek torz tükrét tartotta Szabó Ervin a 48/49-es forradalom eseményei elé is."7 Mi a különbség Szabó Ervin és Révai József között 48/49 megítélésében? Mindketten nagyra tartják Petőfi, Vasvári és mások radikalizmusát. Szabó azonban elidőz az Egyenlőségi Klub programjánál, melyből kitetszik, hogy Petőfiék sem a polgárságtól, sem annak osztályuralmától, de még tulajdonától sincsenek elragadtatva. Révai elsiklik e téma mellett. Ráadásul Szabó zseniális embernek tartja Széchenyit, viszont „csak" politikust lát Kossuthban, Révai ezzel szemben, az érdekegyeztetőt, a nemzet vezérét. Nagy különbség, ha figyelembe vesszük, hogy Szabó sem a nemzeti sérelmeknek, sem a függetlenségügyének nem tulajdonít mindent átható jelentőséget.,A forradalom — írja — külsőleg és lényegében is túlnyomóan politikai természetű volt, az idegen uralom ellen irányult és a fényes nemzeti szabadságharc háttérbe szorította a társadalmit a nézők, sőt sokban a résztvevők szemében is. Tovább élt azonban, hol hamu alatt pislogva, hol lobogó lánggal égve, de tudatosan vagy öntudatlanul mindig befolyással a nemzeti politikai forradalom minden eseményére és figyelmére." A forradalom és szabadságharc jelentőségét persze Szabó Ervin is látja, a „nemzeti egységet", az érdekegyeztetést azonban —joggal — bonyolultnak és rövid tartamúnak véli. „Bármennyire csodáljuk is az élet-halál harcát bámulatosan bíró nép hősiességét, a bíráló tekintet mégis kénytelen az union sacrée mögött fenyegető osztály- és pártharcot is észrevenni."8 7 Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban. Szikra 1949. A kötet élén Révai bevezető tanulmánya. Az idézet a 18. oldalról való. (A mü első kiadása 1921-ben jelent meg, Bécsben.) 8 I. m. 30.