Századok – 1998

Kisebb cikkek - Majdán János: Vasúti ügyek 1848-ban az első felelős magyar minisztérium működéséig II/457

KISEBB CIKKEK 459 sónak kikiáltott rendi országgyűlés törvényei között ott szerepel a közlekedési ügyek fejlesztését előíró harmincadik is. A „közállomány befolyását" erősíteni akaró Széchenyi István elérte célját: a hálózat fejlesztése állami pénzekből várható, a fenntartást és működtetést fokozatosan átveheti a minisztérium. A januárban közreadott „Javaslat" áprilisi törvényi beiktatása új fejlesztési irányt szabott a magyar vasútépítésnek. Az országgyűlés ezzel a szabályozással előre tekintett és körülírta a polgári keretek közötti közlekedési ügyeket. Érthető volt és szinte természetesnek vették a kortársak, hogy az első felelős magyar minisztérium ezen ügyekkel foglalkozó tagja gróf Széchenyi István legyen. A közlekedési ügyek a felelős magyar kormányban. A magyar kormány megalakulását engedélyező bécsi döntés után Batthyány Lajos személyesen és egyesével tárgyal a vezető politikusokkal a minisztérium öszszeállításáról. Március 22-én ismertté vált, hogy Kossuth Lajost meghívja kormányába és a pénzügyeket kívánja rábízni. Széchenyi elkeseredve jegyzi be naplójába: „Bécsben nem fogják jóváhagyni a Batthyány-minisztériumot. Hogy lehet azt hinni, hogy az uralkodóház engedélyezni fogja Kossuth pénzügyminiszterségét?6

" Másnap Batthyány személyesen kéri fel Széchenyit a minisztérium munkájában való részvételre. A kortársak — többek között az említett törvények és a közreadott „Javaslat" alapján is — fontosnak és központilag irányítandó nak tartották a közlekedési ügyeket. A korábbi gyakorlatban rendkívül fontos szerepet játszó közmunkák ügyét sem lehetett levenni a napirendről, mivel továbbra is 6 Széchenyi István naplója 1848. március 22. A Naplóból történő idézések helye: Gróf Széchenyi számoltak a középítkezések területén ezzel a formával. E két egymásrautalt területet összevonásával alakult ki a közmunkák és közlekedési ügyek együttes intézése, s ennek vezetésére kéri fel Batthyány a grófot. Széchenyi — és a kortársak—várták ezt a felkérést, mindenki megfelelő szakembernek tartotta a őt erre a feladatra. Jól jelzi a korabeli helyzetet Kovács Lajos megállapítása: „Nem volt miniszterjelölt, ki szakmájára nézve annyira általánosan elismert és tényekben bizonyított hivatással bírt volna és ki a követendő rendszerről éppen most az országnak kimerítő tervet nyújtott kezébe." A jelölt megjegyzések és feltételek nélkül igent mond, vállalja a minisztérium munkájában való részvételt. Önmagának azonban feljegyzi naplójába: „Most írtam alá a halálos ítéletemet! Bizonyosan kés alá kerülök!"7

Egyelőre ettől nem kell tartania, mivel a Batthyány-kormány névsorát hallva az alsótábla tagjai lelkesen üdvözlik a minisztériumot és Bécsben sem fogalmaznak meg ellenvetést senkivel szemben. Megalakult az első felelős magyar minisztérium, benne a közmunkákkal és a közlekedés ügyeivel foglalkozó Széchenyi Istvánnal. A szaktárca megszervezése a januárban közzétett „Javaslat" belső szerkezetéhez igazodva történt meg. A miniszter és a helyettesének számító „álladalmi altitkár" irodáján kívül további hat ügyosztályt állítottak fel: közlekedési, út- és hídépítési, középítészeti, műszaki, számvevőség és irattár. Ezek közül az első foglalkozott a vasutakkal és a víziutakkal, melynek vezetésével azt a Kovács Lajost bízták meg, aki a legfontosabb személy István Összes Munkái VII. Szerkesztette: Károlyi Árpád Budapest, 1921. 7 Széchenyi István Naplója 1848. március 23.