Századok – 1998
Közlemények - Sarnyai Csaba Máté: Úrbéri kárpótlás és/vagy arányosítás. A szekularizációs törekvések püspökkari értékelése 1848 végén II/397
408 SARNYAI CSABA MÁTÉ bavaló volt. Ráadásul az egyház úrbéri kártalanításra való jogát is kétségbe vonta a világi hatalom. Külön kitér arra, hogy a XIII. tc.-ben az alsópapságnak törvényesen megadott illő ellátást sem biztosítja az állam: „és mégis mindez még csak figyelemre sem méltatott." A levél épp a szepesi klérus példájára hivatkozik, az egyetlen olyan állami segélyezési ügyre, ami még az Eötvös vezette minisztérium idején történt. A szepesi plébániák a tized elvesztésével bevételeiknek nagyobbik hányadától estek el. Például a lőcsei plébános 3498 forintos évi jövedelméből 270 forint maradt. A plébániák jövedelmét az adott esetben 300 forintra egészítették ki. A későbbiekben tervezett osztályozás a plébánosi jövedelmeket városokban 600, mezővárosokban 400, falvakban 300 forintra kívánta kiegészíteni. A minisztérium 1848. augusztus 29-én — elsejéig visszamenő hatállyal — az összeget a Vallás Alapból kiutalta. Ezt az illetékes egyháziak meg is köszönték.42 Ezt tartja kevésnek az esztergomi levél írója arra hivatkozva, hogy az új kormány által hivatalnokai úgy vannak fizetve, „mint a legnagyobb bővelkedés idején",4 3 A főkáptalan eleve abból indul ki, hogy a saját területén a tized és az úrbéri jövedelmek elvesztése után megmaradt jószágokban „semmilyen arányosításnak helye nincs", mert nem maradt összevonható bevétel. Ez egyházjogilag azért is lehetetlen volna szerinte, mert „esküvel magunkat leköteleztük, hogy azon jogokból és javakból, melyeket nekünk a törvény adott, semmit elidegeníteni nem engedünk". Csak ezek után tér az úrbéri kármentesítés kiterjesztéséről vallott elképzelésekre a levél írója. Szembetűnő, hogy a megelőző konzervatív egyházi jogvédő érvelés után a „minden feltétel nélküli" kártalanítást az egyenlőség, testvériség és méltányosság polgári eszméinek felemlegetésével indokolja, és a tulajdon szentségére hivatkozik. Igazolásul, hogy a fenti érvek nem meggyőződésből fakadnak a levél írója is rámutat arra, hogy itt tulajdonképpen csak a világi kormány saját eszméit használja fel fegyverként, amikor szinte előfeltételezi a kormány hazug voltát: „Hogy pedig az általános arányosítás elvének elfogadása által birtokainkat biztosíthatnánk, teljességgel nem hisszük, mert mindenekből azt következtetjük, hogy az ellenséges indulatú kormány, ha az időt alkalmasnak lenni gondolni fogja, akár mit tegyünk, akármibe beleegyezzünk, birtokainkat bizonosan minden ígérete ellen minden tulajdoni szentség megsértése mellett elfoglalja." 3. Az egyházi méltóságok érveinek értékelése A vélemények ismertetése után vizsgáljuk meg az érveket, belehelyezve őket a tágabb történeti és elvi közegbe. Először is — a Horváth által küldött levél feltevéseit követve — azt nézzük meg, min alapszik az úrbéri kárpótlással kapcsolatos nézetkülönbség a liberális reform-elit és a klérus között.4 4 42 Lásd Hajdú: im 64-65. oldal 43 Összehasonlításképpen álljon itt az Eötvös-féle minisztérium néhány tagjának juttatása. Azért is, mert ugyanebben az időszakban utalták ki a fenn említett segélyt, ezért csak így megalapozott az összevetés: az irodai tisztviselők kerestek évi 400 forintot. MOL VKM H Elnöki Iratok (54) 635 szám 44 Az elemzés során főként Csorba László: A szekularizáció kérdése a reformkori országgyűléseken c. cikkét követjük. In.: Világosság 1979. 603-610.
