Századok – 1998
Közlemények - Sarnyai Csaba Máté: Úrbéri kárpótlás és/vagy arányosítás. A szekularizációs törekvések püspökkari értékelése 1848 végén II/397
ÚRBÉRI KÁRPÓTLÁS ÉS /VAGY ARÁNYOSÍTÁS 407 mostani jövedelmeiket holtukiglan megtartanák", és csak utódaikra nézve fogadnák el az arányosítás után rájuk szabott congruát. Erre vonatkozóan írja Nádasdy, hogy — noha az arányosítás végrehajtását feltétlenül szükségesnek tartja — a fenn látott formát több okból kifolyólag sem tudja elfogadni. Minő jogom is volna nekem utódaimra azon terhet felróni, melyet én jónak láttam tőlem elhárítani?" - teszi fel a kérdést. Ezt igazságtalannak tartja. Az alsópapság köreiben pedig attól tart, hogy ez a prolongálás gyűlöletet váltana ki irányában, hiszen csak halála után kapnák meg az összevont és arányosan újra elosztott jövedelmekből rájuk eső congruát. Ezzel elhúzódna az arányosítás, „még a mostan élő birtokos papság ki nem kaland", és ezzel az egyházi javadalmazásokban hosszantartó aránytalanság állna elő, feszültséget keltve az egész papság körében. Az érsek megoldási javaslatot is ad. Eszerint csak gondos elszámolás után és a XX. tc. 3. §-ának meghagyásával lehetne végrehajtani az arányosítást, azaz addig, amíg ez meg nem történik, az állam vállalná az egyházi és az iskolai költségeket. A másik, a végrehajtással kapcsolatos kérdés, hogy ki — az egyházi vagy a világi hatalom — vigye végbe az arányosítást? Erdélyi Vazul, aki az arányosítás azonnali végrehajtása mellett van, ezt csak úgy tudja elképzelni, ha azt maga az egyház veszi kézbe, hisz ez — véleménye szerint — az eklézsia kizárólagos joga. Amennyiben ezt a polgári társaság" intézné, és ebbe a Püspöki Kar beleegyezne, „tulajdon szent Egyháza elvét és ön állását áldozná fel". A minisztérium megtartotta arra nézve a jogot, hogy az egyes egyházi személyek illetményét a hierarchiában betöltött helyük szerint maga szabja meg. Érdekes — de sajnos kifejtetlen — Nádasdy azon javaslata, hogy „az arányosítást minden esetre egy nem érdekelt harmadik közbe jöttével kívánnám". Az arányosítás módja, azaz hogy az egyház minden javait és alapítványainak kamatait a kármentesítési összeggel kiegészítve egy központi alapba vonnák össze, felveti a kérdést, hogy ki kezelje azt? Rudnyánszky — aki ettől teszi függővé a maga részéről az arányosítás elvének elfogadását — a főpapság véleményét talán legtömörebben összefoglalva ezt írja: „a felállítandó szabályozó alap az egyházi adminisztrációnak legyen alávetve és ehhez folyanak be az úgynevezett Vallási Alap, továbbá a katolikus iskolák figyelembe vételével a Tanulmányi Alap jövedelmei is."4 0 Ezt az alapot „a püspökök közvetlen felügyelete alatt kell vezetni",4 1 Külön foglaljuk össze az Esztergomi Főkáptalan nevében írt véleményt, mert ez az egyedüli, ami kategorikusan visszautasítja az arányosítást. Ér-vei és értelmezései a legkonzervatívabb egyházi szellemben fogantak, és a fennálló liberális polgári berendezkedést és intézkedéseket egyaránt a végsőkig opponálják. Külön hangsúlyt ad a Főkáptalan állásfoglalásának, hogy az ország főegyházmegyéjét képviseli, s így valamelyest bizonnyal követi a közvetlen feljebbvaló, a kinevezett hercegprímás, Hám János felfogását is az adott kérdésben. A visszautasítás első okául azt említi, hogy a klérus már a tizedről is azért mondott le, minden kárpótlás nélkül, hogy birtokait megtarthassa Ez azonban hiá-40 „erigendusque regulatorius fundus administrationi ecclesiasticae subsit, atque ad eum pronentur quoque Bonorum die duti Fundi Religionis, et respectum catholicarum scholarum etiam fundi Studiorum unferantur." 41 „sub directo Episcoporum inspectione administrandum"
