Századok – 1998
Közlemények - Sarnyai Csaba Máté: Úrbéri kárpótlás és/vagy arányosítás. A szekularizációs törekvések püspökkari értékelése 1848 végén II/397
ÚRBÉRI KÁRPÓTLÁS ÉS /VAGY ARÁNYOSÍTÁS 405 egy, a kártalanítási tervezet decemberi felsőtáblai vitája során a püspökök részéről a világi mágnásokhoz intézett kérdésre, amely épp a fenti kitételre vonatkozott. Erre az alábbi választ kapták: „világi földesurak " kifejezés alatt egyszóval az egyházi javadalmasurak is érthetőkZ'3 4 A kárpótlás jogosságán felül annak a feltételrendszernek az értelmezése is fontos, amelyet a Püspöki Kar saját maga vállalt magára a kármentesítés kieszközléséért, elsősorban a felhasználás módjára és céljaira vonatkozóan. Különösen figyelemre méltó Nádasdy Ferenc kalocsai érsek megközelítése, melyet az egyházi javak úrbéri kárpótlása kapcsán fejt ki. О amellett, hogy „Véleménye" hosszú első mondatában összefoglalja a vitatandó javaslatot, egyben arra is utal, hogy a püspöki tanácskozáson felvetett egyházi ellentételezés vajon érdemes áldozat-e. Szerinte ugyanis azzal a feltétellel, hogy a felső klérus elvállalja, hogy a kármentesítés fejében juttatandó összeget a tizedet vesztett alsó papság kármentesítésére, illetve a pénzforrásaiban ugyancsak meggyengült papnevelő intézetekre fordílja, valamint az által, hogy az akkor még élő javadalmasok elhunyta után közös alapba összevont egyházi javakat arányosan felosztják az egész katolikus papság közt, az állam felmentené magát — illetve az egyház mentené fel az államot — törvényileg vállalt kötelességei alól. Mégpedig, egyrészt az alól, hogy a tized nélkül maradt lelkészkedő klérust illő ellátásban részesíti,35 másfelől pedig, hogy minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségleteit államilag fedezi.3 6 Mindezek a fenti módon áthárulnának az egyházra, különösen annak főpapságára. A maga részéről épp ezért több ponton is megkérdőjelezi a kármentesítés módját. Nem annak eredendő jogosságát bizonygatja mint püspöktársai — ez számára evidens —, hanem feltételei és körülményei miatt nem ért egyet vele. Aggályait pontokba rendezi. Ezek szerint először is a birtokos papság elmulasztotta а IX. tc. vitájakor jogosultságát hangoztatni, s az adott — 1848. decemberi — időben a főpapság ilyetén fellépése csak újabb ellenállást váltana ki a világiak körében, és az amúgy is megrendült egyházi tekintélyt tovább rombolná. Másfelől, mivel a XIII. és XX. tc.-ben foglalt kötelezettségvállalások nemcsak a felső klérusra vonatkoznak, így a teljes papság személyes véleményét kellene kikérni. Ennek kerete a nemzeti zsinat lehet, amit éppen Nádasdy hirdetett meg, mint a Püspöki Kar rangidős tagja.37 A kalocsai érsek azzal kapcsolatban is kétségeit fejezi ki, hogy a kármentesítéssel Idegészített egyházi javak és alapítványi kamatok összegéből a felvállalt költségek kitelnének. Ennek egyik oka — az ő meglátása szerint —, hogy az említett törvényi helyekre hivatkozva3 8 a hívek mindennemű egyházi jellegű járandóságot kezdenek megtagadni. Bár a Minisztérium a püspökök kérésére felszólítja a katolikus népet kötelességei teljesítésére, így is az „csak részben engedett a rossz néven vett felsőbb rendeletnek". 34 „sub expressione hoc omnino etiam Ecclesiasticorum Bonorum Dominos comprehendi" 35 XIII. tc. 2. §. 36 XX. tc. 3. §. 37 A kalocsai érsek zsinatot hirdető körlevele megjelent a Religio és Nevelés 1848. szeptember 5-i számában, 48. II. kötet 233-34. oldal. Ez később nem jött létre. 38 XIII. tc. 2.§., illetve XX. tc. 3. §.
