Századok – 1998
Közlemények - Sarnyai Csaba Máté: Úrbéri kárpótlás és/vagy arányosítás. A szekularizációs törekvések püspökkari értékelése 1848 végén II/397
404 SARNYAI CSABA MÁTÉ függetlenségét biztosítónak látván, szavazatommal örömest hozzájárulok, és ennek részemrüli kijelentését a' legmélyebb tisztelettel kérem." A muraszentkeresztúri apát egyértelmű kiállása mögött — a szubjektíve feltételezhető azonosuláson túl — ott állhat az a tény is, hogy az 1788-ban plébániává alakított bencés apátság már az 1778-as urbárium szerint sem kapott tizedet,3 1 tehát míg a tizedvesztés nem érintette, addig másfelől az egyházi vagyon arányosításának révén számukra előnyösen alakulhattak volna a jövedelmek. A többi egyházi méltóság—akár támogatta, akár ellenezte az úrbéri kártalanítás és az arányosítás tényét vagy a Horváth Mihály-féle levélben vázolt összekapcsolását — sokban hasonló érveket hozott fel. Ezért azok bemutatása során kiemeljük a közös pontokat és rámutatunk az esetleges különbségekre. Azonos érvek esetén—terjedelmi okokból — a legjellemzőbb indoklásokat idézzük. A válaszok részben vagy egészben az 1848. december 15-i keltezésű levél főbb felvetéseinek sorrendjében haladva reflektálnak a vélemény-nyilvánítási felkérésre. Ezt a rendet célszerű követni az ismertetés során is. Az első az elveszett úrbéri javakért járó kármentesítésnek az egyházi birtokokra való kiterjesztése. Láttuk, hogy ezt a liberális elvi alapon álló országgyűlés eredendően nem kívánta megadni.3 2 Az egyházfők egy része eleve azt kifogásolta, hogy egyáltalában felmerült a birtokos klérus kirekesztése a kompenzációból, azaz, hogy ennek a megadása nem magától értetődő. Sőt, a világi hatalom gyakorlóinak tetszésétől függ. A már idézett IX. tc.-ben foglaltak alaposabb elemzése nélkül Erdélyi Vazul, váradi görög katolikus püspök kijelentette, hogy a katolikus egyház „mint erkölcsi személy" bármely más magánszemélyhez hasonló módon szerezte birtokait. Azaz, vagy érdemeiért kapta jutalomként, vagy más törvényes úton jutott hozzá, így, ,ép olly törvényes birtokosa javainak, mint Herczeg Eszterházy; a Nagy Enyedi Collégium ". Bémer László püspök először idézte az említett cikkely 1., illetve 2. §-át, s ennek értelmezése során mondta el véleményét. Az ő ... felfogása szerint az artikulus nem tesz különbséget egyházi és világi javak közt, hanem általánosan kimondja a kármentesítést „ahol pedig a törvény nem különböztet, ott annak helye nincs ". О maga is kitért a törvénynek azon kitételére, amely a kármentesítést a „magán földesurak"-va vonatkoztatja, s ezzel „látszólagos alapot szolgáltat arra, mintha az egyházi birtokosokat, az úrbéri veszteségek kármentesítése nem illetné". Ezzel szemben annak a meggyőződésének ad hangot, hogy az egyháziak is — különösen pedig a püspökök — javadalmaiknak ugyanolyan birtokosai, mint a világi birtokosok, hisz ugyanúgy adományozási vagy szerzeményi jogon jutottak hozzá. Rudnyánszky püspök hasonlóan érvel, ugyancsak kiemelve a félreértésre alapot adható törvényi részt. Annál is inkább jogosult az egyház az úrbéri kártalanításra — szerinte —, mivel az egyháziak „saját tized jövedelmeik ingyenes átengedése révén a haza és a nép hasznára emlékezetes áldozatot hoztak ",3 3 Ervei alátámasztására utal 31 Béli József: Murakeresztúr a feudalizmus válsága idején In: Klny. a Nagykanizsai Thúry György Múzeum Jubileumi Évkönyvéből Nagykanizsa 1972. 329. 32 A fentiek és az itt következő érvek elvi alapjairól az érvek értékelésekor szólunk. 33 ,per cessionem gratuitam decimalium sitorum proventuum, notabile pro Patriae et populi commodi saerificium praestiterint"
