Századok – 1998

Közlemények - Sarnyai Csaba Máté: Úrbéri kárpótlás és/vagy arányosítás. A szekularizációs törekvések püspökkari értékelése 1848 végén II/397

398 SARNYAI CSABA MÁTÉ tént volna, ahogyan ezt a XII. tc. 5.§-a4 kimondja. Az így a kármentesítés fejében juttatandó összeg mindenek előtt a tized elvesztése miatt jelentősen károsodott alsópapság anyagi helyzetének javítását szolgálta volna. A fennmaradó további összegeket az ugyancsak szűkülő anyagi bázisú papnevelő intézetek támogatására kívánták fordítani, ezzel helyettesítve az 1848. évi XIII. tc. 2. §-ában vállalt állami kötelezettséget. A végrehajtás a meglévő egyházi javak jövedelmeinek és alapítványok kamatainak arányosítása útján ment volna végbe, a törvénykibocsátás időpontjában élő egyházi birtokosok halála után. Más szóval a katolikus egyház javait és jövedelmeit a kármentesítés fejében kiutalandó „status kötelezvényekkel" kiegészítve, közös alapba vonnák össze és ezt arányosan a fenti költségekre, és az egyes egyházi tisztségek, ill. viselőik miniszteriálisán megállapított congruájára fordítanák. A püspöki testület számára az tette elfogadhatóvá a javaslatot, hogy tudtukra adták: a kormányban vannak erők, melyek az egyházi javak kezelésének teljes állami kézbevételét szorgalmazzák. A fentiek további megtárgyalására 1849 vízkereszt utáni keddjére hívtak össze teljeskörű püspöki tanácskozást. Az erről szóló levelet Horváth Mihály szignálja és december 15-ére datálja; ebben felkéri a megkeresett egyházfőket, hogy jelenjenek meg, akadályoztatásuk esetén pedig küldjék meg véleményüket. Különböző okokból több püspök úgy látta, hogy nem tud elmenni erre a tanácskozásra, amit egyébként a hadiesemények miatt el is halasztottak. Ok írásban küldték meg hozzászólásukat. E források felhasználásával ebben a tanulmányban adalékokat kívánunk nyújtani a szekularizációs törekvések 1848-as történetéhez. A katolikus autonómia-elképzelések szempontjából is figyelemre méltó a fenn említett kérdéskör. Hiszen felmerült, hogy az arányosítás során az összevont egyházi javakból létrehozandó alapot az állam, a felső klérus vagy valamely világiakból és egyháziakból álló vegyes bizottság kezelje-e. Ez már közvetlenül az autonómia-törekvések vizsgálatához vezet. Maga a levélbeli felvetés nem új keletű. Már Eötvös József is megfogalmazta - és végig jelen van a tárgyalt korszakban, hiszen Horváth Mihály 1849. júniusi katolikus autonómia tervezetébe is bekerül. A feltárt dokumentumok alapján ismertetjük és elemezzük néhány egyházi főméltóság véleményét is az úrbéri kártalanításról és arányosításról, illetve e kettő összekapcsolásáról, ezen keresztül a szekularizációs törekvések egészéről. Bemutatjuk és értékeljük érveiket, a problémakör kapcsolódását a katolikus autonómia-elképzelésekhez, különös tekintettel a liberális-demokrata Horváth Mihály-féle elgondolásra. Ebből a szemszögből világítjuk meg az állam és a katolikus egyház kapcsolatának alakulását elvben és gyakorlatban az 1848 végi politikai viszonyrendszerben. 1. Az egyházügyi törvények végrehajtása és következményei 1848 decemberéig Az 1848. évi XX. tc. végrehajtása a felálló Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyik legfontosabb feladata volt, illetve lett volna. E törvény 3. §-a állami feladatnak nyilvánította az egyházi és iskolai költségek viselését. Ez szembenállni látszik „az 4 ,Дг ekép meghatározandó becsérték fejében a ministerium az illető birtokosoknak haladéktalanul status kötelezvényeket ad." uo.: 45.