Századok – 1998
Közlemények - Gángó Gábor: Eötvös József Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról című röpirata és 1848–49 nemzetiségi mozgalmainak néhány aspektusa II/371
EÖTVÖS A NEMZETISÉGEKRŐL 1848-BAN 385 így jut el a nemzetiségről alkotott illúzió szétfoszlatása után a nemzetiségi egyenjogúság illúzórikus voltának felismeréséig: az egyenjogúság elve nem egyéb, mint az ókori szókimondás civilizált elleplezése, amely kihasználja a közvélemény ábrándjait az egyenlőséget-egyenjogúságot illetően: „Ilyen körülmények közepette gondolhatunk-e jóhiszeműségre az egyenjogúsítási igényekkel kapcsolatban, s nem inkább arra a meggyőződésre kell-e jutnunk, hogy a nemzetiségi jogokról alkotott fogalmak semmit sem változtak, és hogy új név alatt ma is csupán szupremáciára törekednek?"69 Ugyanakkor azon reményének ad hangot, hogy a „nemzetiségi antagonizmus" átkától „kicsiny körben - iskolákban, falvakban"7 0 meg lehet szabadulni. Ezzel mintegy óvatosan előrebocsátja a röpirat megoldási javaslatát. Érdemes volna egyszer Eötvös elképzeléseit a nemzetiségi ellentéteknek a szűkebb közösségekben való feloldhatóságáról összevetni a magyar forradalom főirányának a nemzetiségeket illető 1849-es nézeteivel: a képviselőház 1849. július 28-i szegedi határozata tudvalevőleg ugyancsak lehetővé akarta tenni a szabad nyelvválasztást az egyes községek hivatalos életében.7 1 Később (1851-es alkotmánytervében) Kossuth is az egyéni szabadságon alapuló kulturális-nyelvi hagyományőrző „nemzeti egylet"-ek létrehozásában látta a garanciát a nemzetiségi kérdés megoldására.7 2 II. fejezet. Szabadság-egyenlőség és nemzetiség antinómiája Az Egyenjogúsítás... második fejezete az egész röpirat talán legkörmönfontabb logikájú része, melynek okfejtését meglehetősen nehéz nyomon követni. Olvasatomban Eötvös mondanivalója a birodalom népeihez e fejezettel a következő: „Ne sajnáljátok az elveszett parlamentáris alkotmányosságot, mert e veszteség segít nektek megőrizni nemzetiségeteket." Mivel e sugallat hátterében nem állhat az a meggyőződés, hogy a nemzetiség megőrzése a törekvések majdani beteljesedésének (az önálló nemzetállamnak) szempontjából üdvös, ezért csak arra tudok gondolni: az okfejtés a megőrzött, de tartalmában átértékelve megőrzött nemzetiségi törekvésekről később mondottak irányába kíván mutatni. Eötvös levezetése fogalmilag meglehetősen következetlen. Látszólag politikai mozgalmat (a nemzetiségi törekvéseket) szembesít fogalmakkal (a szabadság és egyenlőség elveivel). Valójában azonban a nemzetiségi mozgalmak tapasztalatait szembesíti bizonyos mozgalmak tapasztalataival, melyek egy bizonyos értelemben vett egyenlőségre irányulnak. A szóhasználat egységességét Eötvös megőrzi, de a fogalmak tartalmát módosítja. Szabadság és egyenlőség itt nem egyéb, mint az előjogoktól mentes társadalom alapfeltétele: a törvény előtti egyenlőség elve. A nemzetiségi törekvések természete módosul, vagy legalábbis új tartalommal bővül az előbbiekben mondottakhoz képest (a nemzetiség: érzés): Eötvös itt a nemzetiséget olyan mozgalomnak tekinti, amely a történeti jogon alapul. Érvelésében 69 Eötvös, i. m., 19. 70 Eötvös, i. m., 19-20. 71 Spira György, A -nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán, [Budapest,] Kossuth, 1980, 227-8. 72 Spira György, Kossuth és alkotmányterve, Debrecen, Csokonai Kiadó, 1989, 56.
